Odakint borús az ég, az idő esőre áll, a hőmérő higanyszála a húsz fokot sem éri el. A délutánt ma töltsük pihenéssel, és hallgassunk meg egy mixet, mely tökéletesen tükrözi a mai nap időjárását! Ismerjünk meg közelebbről egy tehetséges fiatal hölgyet, kinek munkájától és hangjától nagyobb lángon ég a felvidéki kultúra.
Nyitókép: Angyal Gábor
A Vikkendhouse mixsorozat negyvenegyedik kiadásában a Jóvilágvan zenekar hangja, Bokor Réka mutatja be kedvenceit egy összeállításban, és nyújt betekintést az ízlésvilágába, a zenével való megismerkedéstől egészen napjainkig.
Lemaradtál az eddigiekről?
Vikkendhouse 011 – Szilvási Tibi
Vikkendhouse 017 – Huszlicska Áron
Vikkendhouse 018 – Ugróczky István
Vikkendhouse 019 – Mix Out Kálmán
Vikkendhouse 023 – Mórocz Tamás
Vikkendhouse 024 – Gyarmati Gábor
Vikkendhouse 025 – Dékány Niki
Vikkendhouse 027 – Pohár Gyuri
Vikkendhouse 031 – Kellei Ricsi
Vikkendhouse 032 – Kovács Péter
Vikkendhouse 033 – Horváth Reni
Vikkendhouse 034 – Dora Dominik
Vikkendhouse 035 – Varga Gyuri
Vikkendhouse 036 – Varga Bianka
Vikkendhouse 037 – Forgács Attila
Vikkendhouse 038 – Nagy Marián
Mi volt az első nagy szikra, az első találkozás a zenével?
Ha jól emlékszem, a Kaláka és a Ghymes kazettáit hallgattam gyermekkoromban. Van is egy kósza emlékem, amint ülök a konyhaasztalnál, mellettem a kis padocskán szól a magnó, és én épp arra gondolok, mennyivel jobb, hogy szól ez a zene, mintha nem szólna. Ezt azóta is ugyanígy gondolom, persze a zene elé még a „minőségi” jelzőt is odaszúrva.
Mikor érezted úgy, hogy a zenével, illetve az énekléssel szeretnél foglalkozni?
Alapvetően nagy bánatom, hogy a zenével csak amatőr szinten tudok foglalkozni, csak alapszinten játszom gitáron és zongorán. Az énekléssel több tapasztalatom van. Ezen a jövőben mindenképp változtatni akarok. Az éneklés sose volt kérdés. A gimnáziumban Anikónak és Ildikónak többször mondtam, hogy a nagy álmom, hogy egy zenekarban énekelhessek. 18 évesen a JVV-ben találtam magam, Pálnak, Zolinak, Gazonak és Máténak hála. Pár éve Anikó a kezembe adta egy régebbi levelemet, amiben épp arról értekezek, hogy megvolt az első próbánk a zenekarral és madarat lehet velem fogatni. Azóta is minden tőlem telhetőt próbálok megtenni a zenekarért. Az elmúlt 11 évet nem adnám semmiért.
Kik azok az előadók, akiket a mai napig csodálsz, és kik azok, akik inspiráltak az utadon?
A legtöbb inspirációt magától a zenekartól kapom, az ő zeneiségük folyik keresztül rajtam, s ehhez igyekszem is mindig a legnagyobb nyitottsággal állni. Ez gyönyörű folyamat: megérteni Pál zenei elképzeléseit, megérezni Gazóban, hogy a zene milyen technikás és dögös, átélni Zoltán szólóit és a gitár iránti rajongását. Hozzám a legközelebb Máté zenei világa áll, ő egyébként a legrégebbi barátom is, vele írtuk a Farkast és a jelenlegi új dalunkat (Nem elég szép) is. Ha ő zenél, azt hiszem, érzem én is, amit ő.
Beth Gibbons, a Portishead énekesnője, Alanis Morissette, Anouk, Sheryl Crow igazi példaképek számomra, de minden olyan előadó inspirál, aki őszinte, igényes zenét szerez, ad elő, melynek van mondanivalója. A kommersz tucatzene, ami sajnos degradálja a zenét, mint művészeti ágat, pedig arra sarkall, hogy kitartsak a magam elvei mellett, akkor is, ha nem ezt diktálja a piac.
Mi a legnagyobb koncertélményed, mint a Jóvilágvan frontembere (amit a zenekarral éltél át), illetve, mint előadó?
Ó, sok ilyen van! Már a próbákról is. Mikor egy új nóta összeáll a próbán, s látom, hogy mindnyájan nagy örömmel játsszuk, az valami leírhatatlan. Olyankor napokig csak az új dal világában élek. A mai napig óriási élmény Gombaszög színpadán zenélni, a 2014-es és 2015-ös koncertek különösen emlékezetesek. A tavaly decemberi A38-as koncert fantasztikusan sikerült, hihetetlen volt látni, mennyien voltak ránk kíváncsiak. A Bátorkeszi Borfesztiválon a Kispál előtt fellépni a Szunyog Julcsi által varrott ruhában katartikus volt. A Kispál közönsége nagyon nyitott volt a Jóvilágvan-dallamokra. Volt egy nagy megőrülés tavaly a Gólyában, Budapesten. Háromszor is elment az áram, s mi a vaksötétben énekeltük tovább a dalokat a közönséggel, míg vissza nem jött a jó áramka.
Mit üzennél azoknak, akik szerint nincs minőségi hazai zene, és csak a külföldi előadók koncertjére érdemes menni?
Hogy nyissák ki a fülüket meg a szívüket. Támogassák a helyi zenekarokat, hogy egyre jobbá válhassanak, és legyenek lehetőségeik. Hogy hallgassák odafigyeléssel és alázattal a zenét, mert akkor hallhatják ki belőle az alkotók üzenetét!
Üzenet a mixhez:
Ez egy szomorú mix. Engem rengeteg mindenen átsegítettek már ezek a dalok, örök kedvenceim. Úgy érzem, ha valami ennyire lélekig ható szépség és összhang, megtisztítja a hallgatót és jobbá teszi, s valahogy jobban elfogadja az ember, hogy „sebből fakad az életigazsága”, nem kell félni a szenvedéstől, a boldogság akkor igaz, ha megharcolt.
Az idézet egy részlet Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom c. könyvéből, amely Michelangelo életéről szól…
A mix:
Tracklist:
1. Beth Gibbons and Rustin Man: Funny time of year
2. Ane Brun: To let myself go
3. Sonic Youth: Wish fullfilment
4. Sonic Youth: Little trouble girl
5. Björk: Pagan poetry
6. Ghymes: Bazsarózsa
7. Yasmin Levi: Naci el Alamo
8. Feist: Gatekeeper (live in Paris)
