A SZERZŐ ARCHÍV CIKKE
Kötve hiszem, hogy az elkövetkező esztendőkben részesei leszünk hasonló szurkolásnak, mint szombat este. Két ellenfél szurkolótábora közösen foglalta el a helyét és egy fradacos B-középet alkotott, mely felváltva buzdította mindkét gárdát.
Barátságos mérkőzésen nem megszokott fergeteges hangulat uralkodott a stadionban. Lehet, hogy lényegre törőbb leszek, ha azt mondom, a két tábor vidám, jóindulatú ünnepi hangulatot varázsolt nekünk, magának. Ha még pontosabb akarok lenni, akkor azt mondom,
amolyan szurkolói zarándokhely lett egy estére a városi stadionunk.
Olyan hely, ahol a két zarándok csoport nagyon is egy húron pendült. Ha tetszik valakinek, ha nem. A Fradi-szurkolók nem éppen a szerzetesek nyugalmával néznek végig egy-egy mérkőzést, de szombaton másképp volt. Azért is, mert szombaton csak ellenfél volt, nem ellenség.
Nyitókép: Jojo Samek
Lehet, hogy ünneprontó leszek, de mivel az esőnek sem volt ereje megsemmisíteni a FRADAC-közösség közérzetét, ez a kis gondolat is inkább megerősíti. Szóval, szerintem belefér. Tehát. Tudom, hogy az illető (Antal Bé.) se válogatja meg a szavait, és anno az egyik kitessékelésem alkalmával, ha jól hallottam, az én nyugodjék édesanyám is megkapta a magáét, de én akkor is amondó vagyok, hogy ha már kemény rigmusok, akkor legyenek „anyanélküliek”.
Egy pár gondolat a mérkőzésről. Az első percekben meglepően nagy iramot diktáltak a csapatok, de körülbelül tíz perc után nagyon „leült” a meccs. Nagy helyzetek elvétve voltak, azt lehet mondani, hogy kizárólag a Fradinak jöttek össze, főleg a jobbszélen agilis Jovanović beadásaiból. A második félidő már élénkebb volt. Hát igen, nem volt ajánlatos a kegyetlen esőben ácsorogni a pályán és tili-tolizni. Az erőviszonyok viszont nem változtak a második félidőben sem, a Fradi minden téren jobb volt.
Az összeszokottabb, kreatívabb, kombinatívabb és a képzettebb csapat jelzőjét a Fradi érdemli meg. Az egygólos vereség így a DAC számára eléggé hízelgő.
De nem az eredmény volt a fontos. Ez egy közhelynek számító mondat, ebben az esetben viszont szerintem a mérkőzést legjobban jellemző állítás.
Apropó. A héten is zajlott az élet a Sport utcában, méghozzá rendesen. A klubvezetésének „Sztanoviszkóóó, héja, héja, héja sztanoviszkóóó” megnevezésű abszurd levelező „tanfolyamától”, egészen a tribünön jegyzetelő Horný Pista – esedékes edző – jelenlétéig. Megjegyzem, ha valamit el akarunk adni, pl. a klubot, nyilvánosan szerintem nem így „tárgyalunk” a potenciális vevővel. Tudom, a politikai barikád egyik része természetesen egyhangúan azt mondja, hogy „hárizik” Világi. A politikai barikád másik része természetesen valahol a másik extrém területen mozog. Ami szerintem a legfontosabb, ha Világi a potenciális új tulajdonos, egy ilyen, szerintem nem akármilyen üzlet keretén belül, egy „picit” máshogy kellene vele kommunikálni. Ha pedig Világi nem partner a klubtulajdonosoknak, a médiában megjelent „klub-sztanoviszkók”, ill. ez a fajta üzleti kommunikáció a többi esetleges vevőnek egy nagyon fura jelzés lehet.
Szóval, végeredményben beszélhetünk-e eladásról? Hát, olvasva az első „nem vagyunk eladó-t” Antaléktól, annak, de facto kérvény fluiduma volt.
Oszkár, léccike vedd meg a klubot-típusú… Ma már mindenki fejfájdulásig kombinál és kérdezi: „Most akkor mi van? Tulajdonképpen, mi a kérdés és mit akarnak a tulajok?…”
Térjünk vissza a szombati, esős matinéhoz. Megjegyzem, nem éppen fradis és B-közepes beállítottságú focirajongó vagyok, de ez az este tetszett. Ahogy mondani szokás, a foci előtt sem éreztem magam rosszul, de utána jobban voltam. A vasárnapi fantasztikus Ghymes koncerttel együtt, ez a két akció, hogy is mondjam…
Ezen a hétvégén az aszfalt sem volt szürke a városunkban…
(Poór Tibor, 2011. június 21., fcdac1904.com)