Tim Bergling, művésznevén Avicii korai és érthetetlen halála megdöbbentette a társadalmat. Tim saját kezével vetett véget életének, mert a maximalista művész a visszavonulás után se találta meg a békét és a boldogságot. Példája nem egyedülálló, a művészvilágban számos öngyilkossággal véget ért élet, karrier volt. Persze nem csak a művészeket sújtja a depresszió, a szorongás, de ők talán az átlagnál is fogékonyabbak a hangulati és érzelmi zavarokra, lelki alkatukból kifolyólag. Azonban az alábbi művészek életében vannak összecsengések, amik a sok más dologgal együtt a végső tragédiához vezethettek. Értelmetlen halálok voltak vagy kiutak az élhetetlen életekből? Vannak kérdések, amikre nincsenek válaszok.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Lóránt András
1. rész: Amikor a tehetség túl nagy teher – Öngyilkos színészek, énekesek
Írók
Ernest Hemingway
Ernest Hemingway egész életében mentális problémákkal küzdött, depressziós volt és személyiségzavarral is kezelték. Ha mindez nem lenne elég, egy ritka örökletes (hemokromatózis / vasanyagcsere zavar) betegségben is szenvedett. Az 50-es évekre leromlott az állapota, és valószínűleg a tünetei kezelésére alkalmazott elektrosokk-terápia is inkább az agy, a személyiség leépülésében segédkezett.
Többször emlegette emlékezőtehetsége romlását, mint az életkedv elvesztésének egyik legnyomósabb okát. Aztán ez odáig fajult, hogy 1961-ben, 61 évesen főbe lőtte magát. (Apja, valamint testvérei is öngyilkosok lettek.)
…
Festők
Vincent van Gogh
Vincent van Gogh életében valószínűleg az első komolyabb törés akkor következett be, amikor egy szerelmi ügy miatt családja és barátai megszakították vele a kapcsolatot. Apja 1855-ben bekövetkezett halála után családja, Theo kivételével örökre elzárkózott tőle. Aztán 1888-ben Eugène Henri Paul Gauguin érkezett Vincenthez. Egy ideig rendben mentek a dolgok, de a megfeszített munkatempó, a nem megfelelő életvitel következtében van Gogh idegei felmondták a szolgálatot. Először Gauguint támadta meg a borotvával az udvaron, majd saját maga ellen fordította, és 22:30 és 23:00 óra között inkább saját bal fülét vágta le vele.
Hallucinációi voltak és epilepsziás rohamai, de bekövetkezett a nyugalom időszaka, elhagyta a kórházat is. Időszakosnak bizonyult a jobb lét, nem érezte jól magát, magányos volt. Bevonult egy szanatóriumba, majd azt elhagyva idegrohamot kapott és három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, elfogadta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték. 1890. július 27-én magára lőtt a mezőn, ahova festés ürügyén ment. Két nap múlva, 37 évesen meghalt. “Az emberi szenvedésnek soha nem lesz vége” – ezek voltak utolsó szavai.
…