A motiváció szó jelentését a szótárakban úgy magyarázzák, mint valamely cselekvésre késztető tényező, amely növeli a cselekvő hajlandóságát egy adott tevékenység elvégzésére. Többféle motiváció is létezik, lehet belső indíttatású, de külső környezetünk hatására is megjelenhet. Szerencsés esetben a céljainkhoz vezető utat ösztönből megtalálhatjuk, máskor akarattal kell kitaposnunk magunknak a hozzá vezető ösvényt. Ilyenkor nem árt egy segítő, hozzáértő kéz, amely segíthet elindulnunk ezen az úton. Nyugaton az efféle tanácsadásnak már egy jól kialakult kultúrája létezik, de nálunk még többé-kevésbé gyerekcipőben jár a dolog. Még! A szakma helybéli úttörőjével, Dósa Szilárddal beszélgettem.
Író, előadó, vezető, mentor. Ez olvasható a weboldaladon a bemutatkozásnál. Kit takarnak ezek a fogalmak? Mi is ez, amivel te foglalkozol?
Nagyon röviden elmondom ezt a négy kategóriát, író ugye egyértelmű, könyveket írok, fordítok magyar nyelvre, illetve adok ki. Előadóként rendszeresen előadásokat tréningeket tartok, leginkább zártkörűen, de szívesen vállalok meghívásokat is.
Vezetőként egy amerikai mesterelme csoportnak vagyok a magyar vezetője, embereket segítek abban, hogy saját életüket olyanná tehessék, amilyennek ők akarják.
A mentorság is ehhez kapcsolódik, van egy személyes mentorálás szolgáltatásom is, ami egyéni segítségnyújtásról és tanácsadásról szól, amellyel az adott ember életét tesszük neki tetszővé.
Akkor ez most önismereti és önfejlesztő tréning, amellyel a sikeresség felé próbálod segíteni az embert?
Igen, mert ugye, ha te ismered és fejleszted önmagad, akkor te már bizonyos téren sikeres vagy. A siker minden embernek mást jelent, de alapvetően sikeresnek mondhatod magad, ha te tudatosan a saját utadat járod.
Nálunk az efféle életfelfogás, akár a foglalkozások még nem annyira elterjedtek, valamiért derogál segítséget vagy tanácsot kérni. Hogyan kerültél te mégis bele ebbe az egészbe?
Az ember életében a legnagyobb zsákutca, mikor azt hiszi, mindent tud és megáll fejlődni. Tanácsot kérni mindig lehet, még akkor is, ha nálunk nem sok ember foglalkozik ezzel. Talán meglepő belegondolni, de tény, hogy az itteni országok sok tekintetben még mindig szegényebbek, mint a nyugat, és ez annak is köszönhető, hogy nálunk egy olyan speciális helyzet uralkodott, hogy a rendszerváltás előtt gyakorlatilag az állam teljes mértékben törődött az emberekkel, mindenkinek volt munkája, megélhetése, könnyebb volt a pénzt megkeresni, mint elkölteni.
Ebből a helyzetből átjutottunk egy másik világba, melyben szabadok vagyunk, de teljes mértékben a mi felelősségünk a megélhetésünk biztosítása. Az emberek többsége viszont még mindig a rendszertől vagy egy stabil munkahelytől várná a megoldást az életére. És ez nem működik.
De szerencsére, egyre több ember kezd felébredni, és kezébe venni a saját életét. Engem, a kicsit züllött fiatalkorom után, szerencsémre elsőként egy multilevel marketing cég szólított meg. Egész addig csak sodródtam, de ez azt a tudatot adta nekem, hogy az életnek van értelme. Ekkor kerültem először az önfejlesztéssel kapcsolatba, de a vágy már előtte is bennem volt, hogy segítsek az embereknek megismerni önmagukat, hogy éljenek egészségben, bőségben. Ezt küldetésemnek tekintem ma is. Hét évig éltem Angliában, majd visszatérve Szlovákiába kezdtem el újra felvenni a kapcsolatot különféle trénerekkel. Az útkeresés egészen addig tartott, míg csatlakoztam az amerikai Carnegie Principle mesterelme társasághoz, és lehetőségem volt kiutazni Arizónába, hogy a világon átutazva „haza” érkezzek, és a legjobbaktól tanuljak.
Beszéljünk kicsit arról, hogy te konkrétan mit érzel eddigi karriered legnagyobb sikerének? Mert hát az sem csekélység, hogy mindössze harminchárom évesen társszerzőként vagy megjelölve két amerikai milliomos, Jeffrey Levine és Don Boyer mellett egy önfejlesztésről szóló könyvben.
A visszajelzést az emberektől, amit kapok, és azt, mikor például egy három napos rendezvény végén érzik magukat az emberek. Hogy a rendezvényeken olyan szeretetteljes légkört tudunk teremteni az emberek között, ami még családokon belül is nagyon ritka. Vagy pedig, amikor valamelyik mentoráltamtól meghallom, hogy például a 2018-ra kitűzött pénzügyi céljait már túlteljesítette. A könyv után is természetesen sok üzenetet kaptam, megismerhettem egy mára már nagyon jó barátomat, üzlettársamat is.
Ha már a könyvnél tartunk, hogyan jött maga a könyvírás ötlete?
A könyvírás gondolta már a húszas éveim elején is előjött, természetesen ebből aztán nem lett semmi, de már akkor is olyan könyvet akartam írni, amitől az emberek többek lesznek.
Aztán 2017-re, mikor megfogalmaztam a céljaimat, újra feléledt bennem, hogy eljött ennek is az ideje, és elhatároztam, hogy kiadom az első könyvemet.
Olyan könyvet akartam, melynek elolvasása után az ember szabadabban fog élni.
Mikor Don Boyer és Jeff Levine kiadták A radarképernyőn kívül című könyvüket, amelyet rögtön megrendeltem. Egy barátom, aki részt vett akkor a Carnegie Principle egy másik találkozóján, hozott is nekem egy példányt ebből a könyvből. Ezt elkezdtem olvasni Pestről hazafelé, és ahogy olvastam, egyre inkább azt éreztem, hogy megvan, én ezt a könyvet fogom kiadni. Azt éreztem, ha ebbe a saját példáimat bele tudom tenni, akkor nemcsak, hogy megvan a könyvem, de az olvasóinak sokkal nagyobb értéket, sokkal többet tudok adni, mintha pusztán saját magamat adnám.
Mi a következő projekt? Mit várhatunk tőled a jövőben? Vannak valami terveid?
Még áprilisban jártam, az Egyesült Államokban, Hollywoodban, egy dokumentumfilmet forgattunk Don Boyerrel, szerepelek is benne. Ez a dokumentumfilm, aminek a címe The Quest, azaz a kutatás vagy keresés, arról szól majd, hogy
mi, emberek hogyan keressük a titkokat, az utakat, energiát és erőt,
amin keresztül mai világunk nagy emberei, de akár az ókori fáraók is naggyá lettek. Rengeteg nagyszerű ember munkájának köszönhetően készül a film, ennek majd a magyar nyelvű megjelenését szeretném elérni, de ezen kívül idén számíthatunk még más fordítások megjelenésére is akár. És természetesen a Carnegie Principle csapatnak a további fejlesztése is a célom.
Az interjú elején említetted, hogy már huszonegynéhány évesen is érdeklődtél az önfejlesztés és önsegítés iránt. Ez nagyban meghatározta a jellemedet, hogy olyan emberré váltál, amilyennek most ismerhetünk. Ha lehetőséged volna rá, mit üzennél a mondjuk húszéves önmagadnak?
Mindenben kövesse a megérzéseit. Legfontosabb az egészsége és az emberi kapcsolatai. Mindenkinek az élete más úton jut el saját magához, teljesen rendben van az, ha az embernek vannak bizonyos kitérői, sőt sokszor
minél nagyobb gondot hoz létre az ember magának, annál jobb, mert van miért fejlődni.
Biztosan hallottad már a viccet, amikor vendégségben egyszer csak kívülről felvonyít a kutya, és mikor a gazdát kérdezik, hogy mi történt, az csak annyit mond, hát rajta fekszik a kutya egy szögön. És mikor megkérdezik, miért nem megy le róla, a gazda csak annyit mond, biztosan úgy érzi, még nem nyomja őt eléggé. Sokszor az embereknek is szüksége van rá, hogy már eléggé nyomja őket a szög. De ezt nem kell feltétlenül megvárni, bármikor érdemes elkezdeni foglalkoznunk önmagunk fejlesztésével.
