Szökünk a sötétség felé, a falnak fejjel rohanunk. Ezek mi vagyunk, a naplopás bajnokai.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/07. számában.
E sorok írásakor még csak alig több mint egy hete zajlik a vébé, és noha helyenként arra is feltétel nélkül passzolna drága Szerdahelyünk kedvenc mértékegysége, azért idehaza attól függetlenül is képes a nép (vagy annak egy magát hangosan és látványosan produkáló szeletkéje) időről időre újradefiniálni eme, tartalmas kifejezést.
Feddhetetlen, hamvas, szűz, vétlen, romlatlan, szűzies, szeplőtelen, ártatlan, szende, makulátlan, tiszta lelkű – a bűntelen szinonimái akárhol a világon, míg nálunk ennél sokkal cizelláltabb, részletességében már-már a fraktálokat ostromló jelző.
Feliciálval jársz? De bűntelen. Elemérnek hívnak, te bűntelen? Globteles vagy? De bűntelen. Capuccinót kortyolsz, te bűntelen?
Szereted a granatírt? De bűntelen. Zsíros a hajad, te bűntelen? Orros :-)-t küldesz? De bűntelen. Stabilód van és nem Parker? De bűntelen.
Vihogol az utcán? De bűntelen. Fűzöd a cipőd, te bűntelen? Hallgatsz anyádra? De bűntelen. Nem csíped a Viszkist, te bűntelen?
Perspektíva nélkül nehéz túllátni a helységnévtáblán, márpedig abban a kasztban, ahol húsz éve kilátszik a Calvin Klein a valagakon és Tom Tailor vagy Devergo köti össze a két mellbimbót, ott csak az ostoba primitivizmusnak van árnyéka. Itt parádéznak a bazári majmok a celebbűnözők szarpofozásán, és évtizedek elteltével is mosdatjuk a járás erőszakos taliánjait, mert a mi kutyánk kölykei.
Pozsonyban történt egy emberölés, egy fülöp-szigeteki srácot – még ha mattrészegen is, de – brutális kegyetlenséggel végzett ki egy járásbelink, majd pózolt, mint egy elejtett vaddal. Sokan ezután bölcsebbek volnának, ha csöndben maradnának.
Skutok sa stal, te bűntelen!
