Kevés olyan hangszobrász van a modern elektronikus műfajok művelői között, aki azt olyan magas szinten űzi, mint a brit Jon Hopkins.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/07. számában.
Hopkins mintha minden ujját más műfaj ütőerén tartaná, és ezáltal kapunk tőle postrockot ugyanúgy, mint kortárs klasszikus zenét, ambientet vagy technót.
Jon Hopkins – Singularity
♥♥♥♥♥
Jelen: Emerald Rush, Singularity, Neon Pattern Durn, Everything Connected.
Múlt: Open Eye Signal, Candles, Small Memory, Lost In Thought, Emerald And Stone.
Minimalizmust, melódiákat, érzelmeket, távolságot, egyedüllétet és tömegpszichózist. Olykor álomszerűen emel el a talajtól, máskor fojtogat, izzaszt, az ember tőle egyszerre elvágyódik onnan, ahol épp tartózkodik, és otthonra talál ugyanott.
Szerzeményei nincsenek túlcicomázva, mégis rettentő sok réteget tartalmaznak, egy-egy hosszabb darab pedig percről percre utaztat a fent említett fázisok között. Megzenésíti a fogantatást, a születést, a felcseperedést, a korosodást és a halált is.
Hallgasd meg az egészet:
