Jim Morrison 1943. december 8-án született a floridai Melbourne-ben. Egyedülállónak mondta magát, családtagjairól pedig azt, hogy meghaltak. Mindez hozzátartozói védelméhez és a titokzatosságához kellett – nem akarta, hogy bárki is tudja, ő is származik valahonnan. Másrészről szeretteit próbálta ezzel a kijelentésével megvédeni mindattól, ami rossz fényt vetne rájuk. Az alig négy éves Jim és családja, a mexikói sivatagban autózva egy teherautónyi indián munkás balesetének volt szemtanúja. Az úttesten heverő halott indiánok látványa először keltett félelmet a gyerekben, akinek lelke akkor, abban a pillanatban véglegesen egyesült az “őrülten bolyongó sámán” lelkével. Ennek a találkozásnak a mély lenyomata egész későbbi életútját végigkísérte, így gyakran megjelenik motívumként zenéjében és verseiben is.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Bándi Máté
Ifjúként koraérett gyerek volt. Szerette a Mad magazint, és maga is gyakran rajzolt képregényeket. A szadista jellegű rajzokon általában a testi szükségletek és a szexualitás kaptak fő hangsúlyt. A középiskola elvégzése után az ULCA filmes szakára jelentkezett. Saját bevallása szerint csak azért döntött így, hogy ne kelljen se bevonulnia, se munkát vállalnia. Egyértelműen elutasította a háborút, értelmetlennek és szükségtelennek találta, hasonlóan a 60-as évek fiataljaihoz. Emberi mivoltuktól megfosztott rabszolgáknak tartotta a katonákat, akik a szolgálatuk lejárta után a mély depresszió árnyékában kényszerültek életük további részének leélésére.
Vannak az ismert dolgok. És van az ismeretlen. Közöttük kapu áll – ez a kapu akarok lenni. Én akarok lenni a kapu…
Jim Morrison
Skót vagyok, legalábbis annak mondanak.
Igazából a rejtélyes keresztények örököse, kígyó a völgyben.
Egy katona családjának gyermeke.
Lázadtam az egyház ellen az izzás fokozatai után,
igyekeztem behízelegni magam az iskolában, és megtámadtam a tanárokat.
A sarokban kaptam egy padot – bolond voltam.
És a legelevenebb gyerek az osztályban.
Séták Washington városában a néger utcákon,
a könyvtár és a könyves boltok, narancssárga tégla a forró napon.
A könyvek és versek mágiája.(An American Prayer, 1978. november 17. – Földes László fordítása)
Elhivatottan kereste a szabadságot, ami szerinte ott rejtőzik minden pillanatban, és csak arra vár, hogy felfedezzék. 1965-ben egy júliusi napon találkozott újra zongorista barátjával, Ray Manzarekkel. Miután mesélt neki a fejében lejátszódó koncert víziójáról, és elénekelte az ekkor még ismeretlen „Moonlight Drive”-ot, Ray felfedezte benne a tehetséget, a rockzenészt, a sámán-költőt, aki sosem akart zenei ikon lenni, egyszerűen az emberi tudatalatti feltárását hirdette. A négy főből álló The Doors a kezdeti nehézségek után sikert sikerre halmozott. Az emberek rajongtak Morrison színházáért. Szórakoztatni akart, lehetőséget adni a közönségnek a zenével elérhető teljes átlényegülésre, elvezetni őket az ismeretlen kapuihoz.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
