Xavier Dolan Mommy című remekművében egy kitartó anya és az ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros) fia története tárul elénk – a film egyszerre elkápráztat és felkavar, kiemelkedő alkotás az elmúlt évekből.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Szőnye Alexandra
A kanadai filmgyártással még sosem történt olyan jó dolog, mint Xavier Dolan. A rendező 2009-ben robbant be a köztudatba a Megöltem anyámat című filmjével, mindössze 20 évesen. Ezt követően sorra adta ki a minőségi rendezéseket, amelyeket a cannes-i filmfesztivál szíves örömest vetített és díjazott is, ám a főkategóriában csak Dolan ötödik játékfilmje indulhatott, a 2014-es Mommy. A rendező eddigi filmográfiájának abszolút csúcsa a film, amiben a kezdő filmes hibákkal és a formanyelv keresésével való leszámolásig is eljutott.
A Mommy Diane ,,Die” Després (Anna Dorval, Dolan filmjeinek gyakori szereplője), a 46 éves özvegy újságíró és viselkedészavaros fia, Steve (Antoine Olivier Pilon intenzív és erős alakítást nyújt) története. A film egy fiktív információval indít, mely szerint a kanadai választások eredményeképp egy új törvény kerül beiktatásra, az S-14-es, ami engedélyezi az anyagi gondokkal küzdő szülőknek, hogy díjmentesen kórházakban hagyhatják a problémás gyermekeiket. Diane kiveszi Steve-et egy nevelőintézetből, mivel a tinédzser tüzet gyújtott, amiben egy másik gyermek súlyosan meg is sérült. A nő hazaviszi magához a fiút, azonban nehezen tudja ellátni a fizetéséből mindkettőjüket. Steve eleinte élvezi a szabadságát, később pedig édesanyjával együtt megismerkednek a szemben lakó Kylával (Suzanne Clément), aki egy dadogással küzdő tanárnő.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
