Szubjektív vébé értékelőjében Kiss Balázs ragad ki egy-egy játékost, történést, csapatot stb. a 2018-as labdarúgó-világbajnokságról aszerint, ami miatt emlékezetes marad számára az oroszországi torna.
A, mint albán sas – a két albán származású svájci játékos, Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka, a szerbek ellen 2:1-re megnyert meccsen mindketten kétfejű sast – az albánok jelképét – formáztak a kezükkel gólörömükben, amivel kivívták a szerb népharagot. Sokak számára viszont még szimpatikusabbak lettek.
B, mint Brazília – a történelem során meg soha nem volt olyan világbajnokság, amely előtt a brazilokat ne emlegették volna a végső esélyesek közt. Most ugyan nem futottak bele egy 7:1-be, mint négy éve odahaza, de a negyeddöntőben jöttek a belgák, s kiderült, hogy a labdazsonglőrök sem tudják megállítani Brüsszelt.
C, mint Cantona – neki ugyan semmilyen formában sem volt köze a világbajnoksághoz, az interneten megjelent kisvideóiban viszont olyan előadóművészi oldaláról is bemutatkozott, melyet aktív pályafutása során nem volt alkalma megvillantani. Neymar színészi alakításait kifigurázó fricskája mindent pénzt megért.
D, mint Davis – a Fortuna Liga egyetlen játékosa, aki ott volt Oroszországban. Annál is inkább nagy siker Eric pályára lépése, mert – ki ne tudná róla – ő a DAC játékosa. Nem volt olyan sárga-kék szurkoló, akinek a melle ne dagadt volna a büszkeségtől, mikor
a panamai meccseken a kommentátor bemondta, hogy Eric Davis a Dunaszerdahely játékosa.
E, mint egyedi szurkolók – a világbajnokság mérkőzéseit százezrek követik a helyszínen. Talán nincs még egy olyan világesemény a földön, ahol ennyi egyedi figura jelenik meg a lelátón, mint a vébé. A szenegáli törzsi dobosok, a mexikói szombrérósok, a horvát vízilabdasapkások, és a többi fura fazon. A közvetítés rendezőjének néha még gondot is okozott, kit vágjon be a képernyőre.
F, mint franciák – megnyerték ugyan a világbajnokságot, de… A ’98-as vébéaranyat nyert csapatból az idei torna megkezdése előtt kapásból felsoroltam nyolc játékos nevét úgy, hogy nem kellett segítségül hívnom a Google-t.
Nem tudom, miért érzem úgy, hogy a vasárnapi finálét nyerő gárdából szinte senkire sem fogok emlékezni újabb húsz év múlva…
G, mint generációváltás – erre lenne szükség annál a német válogatottnál, amely a torna legnagyobb meglepetését szolgáltatva már a csoportmeccsek után elbúcsúzott a további párharcoktól. Egy évvel korábban Löw mester a Konföderációs Kupán a fiatalokat játszatta, meg is nyerték az aranyat. Most mégis az enerváltan játszó Khedirát és Özilt favorizálta. Idő előtt szólt is az Auf Wiedersehen!
H, mint Horvátország – a döntő napján a horvátoknál későbbre halasztották a miséket, előadásokat. Bezártak a múzeumok és a bevásárlóközpontok. Az ezüst teljesen megérdemelt, a horvát válogatott történelmi sikert ért el, amire mi, itt a Kárpát-medencében élők csak irigykedhetünk.
Meglátjuk, négy év múlva hová jutunk mi, és hová a horvátok. Lehet, akkor már ilyen nevű játékosaik is lesznek: Tlmić, Istić, Štikač…
I, mint időjárás – szerencsére az egész vébé ideje alatt kellemes, nyári meleg volt Oroszországban. Sem felhőszakadás, sem jégeső miatt nem kellett mérkőzést félbeszakítani vagy elhalasztani. Nem voltak azonban ilyen szerencsések azok a thaiföldi focistapalánták és edzőjük, akiket közel három hétre zárt el egy barlangba az esővíz. Szerencsére mind élve megúszták a kalandot, de a meccseket csak felvételről tudják visszanézni.
J, mint Japán – szinte oda se figyeltünk rájuk a vébén, egészen addig, míg a színes hírek között nem olvastunk arról, hogy a japán szurkolók a mérkőzés végén fogják a szemeteszsákot és összeszedik maguk után a szemetet. A nyolcaddöntőben a belgák ellen pedig szinte mindenki nekik szurkolt, mikor meglepetésre kétgólos előnybe kerültek.
Kár, hogy a végén mégis szomorúan kellett takarítaniuk.
K, mint közvetítés – az elején ijesztgettek, hogy nem lesz M4, de szerencsére nem maradtunk le a magyar közvetítésekről, azon belül pedig Hajdú B. István poénjairól. Ő az a kommentátor, aki akkor is fel tudja dobni a tévénézők hangulatát, ha azok majd´ bealszanak a meccsen. „Szent Karius!” – kiáltotta a mi derék Hajdúbénk Muslera potyája után, mikor az Uruguay-Franciaország meccsen bevédte Griezmann távoli lövését.
L, mint Lineker – az egyik legaktívabb Twitter-felhasználó a nyugdíjba vonult labdarúgók közül. A jó öreg Gery most aktív kommentátora volt a történéseknek. A sajtó akkor kapta fel a nevét, amikor a németek játékát látva kétszer is átírta saját örökzöldjét, mely szerint
„a foci egy olyan játék, amit huszonketten játszanak 90 percen keresztül, és a végén mindig a németek nyernek.”
M, mint Maradona – az „M” betűre talán mindenki Messi nevére számított. Kár, hogy az argentin klasszist ezúttal elhalványította az egyik honfitársa játéka. Az isteni Diego először csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a VIP-páholyban szivarozik, majd a Nigéria-Argentína meccsen önmagát leszégyenítve viselkedett, láthatóan valamiféle tudatmódosító szerek hatása alatt. Kár érte, nagy kár.
N, mint Neymar – a vébé sztárja akart lenni, ehelyett a vébé bohóca lett. Az első meccsen még spagetti-frizurával lépett pályára, s ezzel sokkal emlékezetesebbé vált a szurkolók számára, mint a pályán nyújtott teljesítményével. Hiába igyekezett, és próbált mozgatórúgója lenni a brazil csapatnak, ezen a vébén az
Oscar-díjat érdemlő színészi alakításai miatt fog rá emlékezni a világ, nem a pazar góljai miatt.
O, mint Oroszország – hatalmas piár volt ez a vébé az oroszoknak. A Szbornaja előre nem várt teljesítményt nyújtott, bár ennek kapcsán sokunkban felmerült, hogy a tajga mélyén megbúvó laborokban egy lépéssel a WADA előtt járnak. De rendbontás nélkül lezajlott a torna, a stadionokban majdnem mindig teltházas meccseket játszottak, csupa mosolygós arcot lehetett látni, Putyin pedig mint egy érdemrendet, úgy tűzheti ki magának a zakójára ennek a vébének az emlékérmét.
P, mint Pickford – mondj egy jó angol kapust az utóbbi 30 évből! Őöö, hááát… Naugye! David Seamanre meg leginkább amiatt emlékszünk, hogy 2002-ben benézte Ronaldinho félpályáról lőtt szabadrúgását. Viszont ezen a vébén itt volt a nevével leginkább egy szalámigyár márkára emlékeztető Jordan Pickford,
aki a semmiből jött, és védéseivel az elődöntőig juttatta a ködös Albiont.
R, mint Ronaldo – a jó öreg Cristiano ezúttal sem bírta ki, hogy ne ő legyen a címlapokon. Noha az Oroszországból szuvenírként hazahozott matrjoskákat idő előtt szétosztogathatta a rokonainak, mégis a világbajnokság utolsó hetében nem a franciák döntőbe jutása volt a legnagyobb hír, hanem az, hogy CR7 a Real Madridból a Juventusba igazolt. Sokatmondó hír, hogy a Juventust is pénzelő Fiat autógyár munkásai kétnapos sztrájkot hirdettek, mondván,
ha Ronaldóra van pénz, legyen az ő fizetésemelésükre is.
S, mint sajnos – ez volt az első szó, ami vasárnap este eszembe jutott a lefújást követőn. Ez a sajnos szólhatott volna a horvátok vereségének is, de leginkább azt jelentette, hogy véget ért a leghosszabb fociünnep, amihez hasonlóra újabb két évet kell várnunk. Milyen szép is lenne, ha akkor már a
Marco Rossi vezette magyar válogatottnak tapsolhatnánk az Eb-n, s tuti, hogy ez esetben egyszer sem sajnálkoznánk.
T, mint téli vébé – már most tudjuk, hogy a következő világbajnokságot nem a benti klímahüssben izgulhatjuk végig, hanem a téli zimankóban. 2022-ben ugyanis rendhagyó módon november végén és december elején rendezik majd a tornát, a döntő pedig aranyvasárnapra esik majd. Legfeljebb a csendes ádventi időszakban halkabban fogjuk kiáltani a gólt.
U, mint unalom – tegye a kezét a szívére az, aki a kanapén fekve nem szenderedett el a dán-francia meccsen. Ja, hogy valaki még horkolt is közben? Nem meglepő. Alapjában véve nem voltak eseménytelenek a mérkőzések, de amikor a játékosok tudták, hogy nem kell kihozniuk magukból a maximumot, akkor valóban nem játszottak nézővonzó focit. És nem a dán-francia volt az egyetlen a sorban.
V, mint videóbíró – talán az orosz világbajnokság egyik legtöbbet ragozott eleme volt a videóbíró, ami megosztotta ugyan a futballtársadalmat, de a többség mégis elfogadó, és helyesli annak bevezetését. Magam a kisebbséghez tartozom, és csak két kérdésem lenne: ezek után mi alapján dől majd el, ki a jó bíró, és ki nem az. A másik pedig:
ha a fociban egyetemesek a szabályok, és a vébén ott a videóbíró, akkor ott kéne, hogy legyen a Kislúcs–Bögellő derbin is, nem?
Z, mint zivatar – világeseményen soha még olyan esőben nem osztottak érmeket, mint most. Öröm volt nézni, ahogy Vlagyimír Putyin és Gianni Infantino kopasz fején koppannak az esőcseppek. Még szerencse, hogy Kolinda Grabar-Kitarovics horvát elnökasszony mezt húzott magára fehér blúz helyett, mert a végén akár még kellemetlenül is érezhette volna magát annyi izzadtságszagú férfi körében.
