Landolás és érkezés a Sephia szállodába
A naplómból kihagyom a felszállás előtti pillanatokat, mivel az érzéseim ábrázolását a notebookom software-ja könyörtelenül „errorizálná”. Tehát, repülés közben jó hangulat uralkodott, csináltunk néhány videóinterjút, remélem, Gerő Zoli reakciója Gocoň Peti és felém nem az lesz: Los Amatéros…
Találkoztunk Miro Lačnýval, aki épp úton volt egy grúz szerződés felé. A kaja a repülőben…, hmmm…, hogy is mondjam, hogy ne sértsek meg senkit… Megvan! Kedves kaja volt!
A körülbelül háromórás repülés közben rövid interjút csináltunk még – kártyaparti közben – Kalmár Zsoltival és Vida Kristopherrel. Még egy Pacsi-interjú is belefért az első reális kép és hang után Tbiliszi városában.
Leszállás után a transzfer a szállodába zökkenőmentes volt. Viszont, amire nem számítottunk, szinte kiütött minket a látvány, hogy egy Paradicsomba kerültünk. Mesés, monumentális építmények, mindenhol zöldövezet, mely az embereket abszolút szinkronba tereli a természettel….
Megbeszéltük Antal Peterrel, aki a volt Szovjetunió országait úgy ismeri, mint a tenyerét, hogy találkozunk egy restiben.
A szállodából kijövet vettünk fél literes Pepsi-Colát. Az ára kb. harminc cent. No comment. Megfigyeltem, hogy a benzin kb. hetvenöt cent. No comment, de sokszor… Lakmározás.
Erre mit mondjak? Fürj és olyan ízek, amilyeneket nálunk nehéz megtalálni a legpatinásabb éttermekben is. Ehhez képest a pozsonyi Le Monde instant ízeket kínál. Tbiliszi, kedd este egy gasztronómiai orgazmus. Abszolút befutó – kovászos cukkini.
A tegnapi naptól kezdve beiktatom a Poór család mindenkori családi menüjébe. Da szvidanyja záftra!
