Reggeli kávé a hotel teraszán. Röpke összegzés, egy kis reminiszcencia a két itt töltött napról. Szép volt, emlékezetes, helyenként az emberbarát környezet a gyermekkorra emlékeztetett, amikor minden ételnek az asztalon megvolt az úgymond természettel előírt íze.
Én az a típus vagyok, aki sokszor képtelen a vakáción is kikapcsolódni és lazítani. Ez munkával kapcsolatos út, de mindamellett… Talán a bőséges zöldövezettel szépített környezet tette, hogy loptam a szolgálati útból egy marék relax pillanatot is.
Kapcsolódó:
Ilyen lakmározás után már csak a továbbjutásra lehet éhes egy DAC-os
Ja, még egy dolog, az első itt töltött naptól kezdve elmúlt a krónikus köhögcsélésem, és tisztán tudok lélegezni. Nem azt mondom, hogy Tbiliszi abszolút tiszta város, de nekem ez a rengeteg zöld jót tesz.
Na, de ma elérkezett a nap, amire vártunk, és ami miatt itt vagyunk. Már tegnap a sajtótájékoztatón hangolódni kényszerült mindenki, az is, aki eddig a fejében a vakáció hangulatát ápolta leginkább.
Az edzés már teljesen a fociláz felé terelt. Találkoztunk a dunaszerdahelyi srácokkal, „öreg bitliszekkel” – konkrétan Bíró Attilával, Molnár Danival… Érdekes, hogy Tbilisziben beszéltünk meg (remélem) végérvényesen egy témát, nem pedig otthon… De minden úgy van, ahogy lennie kell…
Mivel töltöttük a napot? Voltunk felvonón, „zubacskán”, függővasúton, megnéztük Szent Tamara szobrát, és sorolhatnám még estig.
De nem, mert könyörgöm, este meccs! Ahogy figyeltem a játékosokat és az edzőt is, nincs felesleges idegeskedés, de tudatában vannak a meccs fontosságának.
Ez jött nekem le a védelmünk egyik oszlopos tagjáról, Ľubo Šatkáról, akivel röviden beszéltünk a késői edzést követő vacsora után. Van olyan érzésem, hogy a defenzívánk karmesterétől sok minden eldől majd.
Sok sikert Ľubo, vidd át a kapitányunkkal közösen a csapatot ezen az akadályon is! Hajrá DAC!
KÉPGALÉRIA
