Kevés ember élt, él a Földön, aki olyan mértékű tetteket vitt volna véghez embertársaiért, mint Nelson Mandela a Dél-Afrikai Köztársaság hajdani államfője, ráadásul fekete bőrűként elsőként tölthette be ezt a tisztséget. A közelmúltban lett volna 100 éves a szabadság és az egyenlőség emberi jelképe.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Rásó Attila
Egy demokratikus és szabad társadalom eszméje vezet, amelyben mindenki egyetértésben és egyenlő esélyekkel él együtt. Ezért az eszméért élek és ezt akarom elérni. Ha pedig szükséges, ezért az eszméért meghalni is kész vagyok.
(1964. április 20.)
Mandela volt a rasszizmus elleni harc, valamint a demokrácia élharcosa, szimbóluma, ezt a fentebb idézett, bíróság előtt elhangzott szavai is kellőképpen tükrözik. Nevével eggyé olvadt a faji megkülönböztetés fölötti győzelem, egy olyan sikeré, mely azt bizonyította, ha az igazságtalanság ellen markánsan fellépünk, lehet hogy hosszú és sanyarú évek fognak eltelni, de végül győzedelmeskedni fogunk. Ő az 1950-es évek Dél-Afrikájában kialakult apartheid-rezsim ellen lépett fel már egész fiatalon, ekkor lett az ANC (Afrikai Nemzetközi Kongresszus) vezetője, mely akkoriban még egy gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezet volt. Ennek a tisztségnek köszönhetően 27 évre börtönbe zárták Robben-szigetére.
Ez a politika egy olyan társadalmi irányítást rendezett be, követelt meg, melyben bőrszín alapján döntötték el, kinek milyen jogai lehetnek az országban. A sötétebb bőrszínűeket hivatalosan is alacsonyabb rendűnek kiáltották ki, és olyan alapvető jogoktól fosztották meg, mint saját nyelvük vagy szavazatuk használata, ráadásul még az sem volt mindegy, hogy mikor és hol tartózkodnak, mert ezen szabályok megsértése is szankciókat vont maga után.
Elrendelték a faji hovatartozás nyilvántartását. A népesség minden tagja új személyi igazolványt kapott, benne a rassz szerinti megkülönböztetéssel. A feketék útlevele (más néven passbookja) tartalmazta a lakhatási engedélyt, a munkáltató igazolását, és hogy az illető jogosan tartózkodik e a fehér bőrűek területén. Ez csupán a nappali időszakra vonatkozott, éjszakára kötelesek voltak visszatérni a lakókörzetükbe. Külön fülkében voltak kötelesek utazni a feketék és fehérek a tömegközlekedési járműveken, továbbá minden nyilvános helyen elkülönítették őket, később pedig külön ajtókon léphettek csak be munkahelyükre.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
