Mennyi lemondással jár egy fitneszverseny, és mi viszi rá az embert arra, hogy a megmozgatott súlyzókat nehéz kilókban, a bevitt táplálékot viszont csupán dekagrammokban mérve sanyargassa magát egy megmérettetés előtt? Egy biztos, a hat éve személyi edzőként dolgozó Katona Heni tudja a választ. A május végén Csölösztőn megrendezett fitnesz Európa-bajnokságon Woman’s Lady Model Psysique (30-40) kategóriában a dobogó harmadik fokára állhatott fel, s ezt az eredményt ő is és tanítványai is óriási diadalként könyvelik el. A siker titkát örömmel osztotta meg a Klikkouttal is.
Mielőtt a Somorján elért eredményről faggatnálak, kezdjük a legelején. Hogy vált egy kézilabdás lányból fitnesz Európa-bajnoki bronzérmes?
Az írás megjelent a Klikkout 2018/8. számában.
Nyolc éven keresztül kézilabdáztam. Szélső beálló poszton játszottam, de jobbára csak csereként kaptam lehetőséget, és ebbe egész egyszerűen beleuntam. Bár az edzőm biztatott, hogy ne hagyjam abba, én eléggé csalódott voltam ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyem. Pedig minden időmet a kézilabdának szenteltem. Nem csavarogtam, edzésekre jártam. Tizennyolc évesen mentem le először a fitneszterembe.
Amint beléptem a helyiségbe, éreztem, hogy nekem ezzel a sporttal komolyabb kapcsolatom is lesz a jövőben.
A Sever 2-es Jednota üzlet felett volt az edzőterem. Húsz évvel ezelőtt szinte még csak férfiak jártak oda, de ez sem tántorított el. Akkoriban nagyon vékony lány voltam, az elsődleges célom az volt, hogy felszedjek pár kilót. Aztán fokozatosan beleszerettem a fitneszbe, én pedig edzővé váltam, majd jöttek a versenyek.
Hogy emlékszel vissza az első versenyedre?
Bevallom, nem az én ötletem volt, hogy elinduljak. Az elsőnél Méry Károly és Fiedler Andrea biztatása és felkészítése kellett hozzá, a későbbiekben pedig Méry Zoltán adta meg a kellő löketet.Eleinte vonakodtam tőle, mert távol áll tőlem a színpadon való magamutogatás. Számomra ez a legnehezebb része a versenyzésnek, de végül mégis beadtam a derekam, mert úgy gondoltam, hogy hitelesebb tudok lenni a tanítványaim előtt, ha megmérettetem magam. 2015-ben az első versenyemen rögtön a harmadik lettem, aminek nagyon örültem.
Most pedig ismét bronzérmes lettél a 9. WBPF Európa-bajnokságon. Milyen érzés volt harmadikként végezni ezen a versenyen?
Tíz országból mintegy százhatvanan vettek részt a versenyen, különböző kategóriákban. Nagyon nagy sikerként éltem meg, mikor a dobogón álltam, mert rengeteg lemondással járt a felkészülés.
Harmincnyolc éves vagyok, már nem tervezem, hogy újabb versenyre benevezek,
ezért nagy öröm, hogy ilyen szép eredménnyel tudom zárni a versenykarrierem. Meg is ünnepeltük az eredményt rendesen. A verseny során óriási figyelmet kellett fordítani az étkezésre, ám utána szinte mindenkivel csak ettem és ettem.
Féléves felkészülés előzte meg ezt a megmérettetést. Mennyire volt kemény időszak ez a számodra?
A könnyebbik része az edzésmunka. Ami ennél sokkal nehezebb feladat, az az étkezés. Rettentő szigorúak a szabályok, amelyeket ha nem tartasz be, oda az egész. Három hónapos tömegeléssel kezdtem a felkészülést, több szénhidrátot, rizst, csirkehúst, halat és sok zöldséget fogyasztottam. Naponta hatszor ettem, mindig jó nagy adagokat. Fel is jött rám vagy öt kiló. Negyed év eltelte után jön a diéta. Itt már a cukorbevitel teljesen meg van vonva, és nagymértékben csökken a szénhidrátfogyasztás is.
Csalni nincs értelme, mert, ha egyszer csalsz, csalsz másodszor és harmadszor is.
Szeretem kínozni magam, de ha versenyre készülök, akkor nagyon nagy bennem az elhivatottság, és betartom, amit kell. Muszáj, hogy a cél ott lebegjen a szemem előtt. Sokan csak azért gyúrnak, hogy jól nézzenek ki a strandon. Engem ez a része kevésbé érdekel.
Nem tart ilyenkor attól a versenyző, hogy ez az aszkéta életmód veszélyeztetheti az egészségét?
Az utolsó hét valóban nagyon megterhelő volt. A vízhajtástól mindig félek, mert többször volt már probléma a vesémmel. A verseny előtti héten napról napra csökkenteni kell a vízbevitelt. Hétfőn nyolc liter, kedden már csak hét, a verseny napján pedig mindössze fél liter vizet fogyaszthatsz, ettől lesz szálkás a test. A verseny előtti napon szénhidráttal „töltünk”. Rizzsel vagy puffasztott rizskenyérrel. Az izmokat ez feltölti, ez ad jó formát a színpadon. A sanyargatást alvással igyekeztem kompenzálni.
Odafigyelek arra, hogy éjjel meglegyen a nyolc óra alvásidő, és napközben is másfél órát alszom. Ez azért szükséges, mert máskülönben nem fejlődik az izomzat.
Az utolsó három hónapban bárki is hívott, visszautasítottam az invitálást. Edzőterem, bevásárlás, megfelelő alvás – ez alkotta a programomat. Csupán anyukámhoz mentem át kávézni, ez volt a desszertem, a kávéfogyasztás ugyanis megengedett.
A fitneszbajnokságokon nem csupán a kidolgozott izomzatot pontozzák a bírók, ennél többre van szükség, hiszen ez egyfajta szépségverseny is. Ilyen szempontból milyen specifikus felkészülésre volt szükség?
A szép izmok mellett a lányok kisugárzása, nőiessége is rendkívül sokat nyom a latban. A lényeg, hogy egyfajta harmóniát jeleníts meg a színpadon. Négy alapfordulatot kell bemutatni a verseny alatt, az arányosság, ami dönt.
Ehhez az is kell, hogy szépen tudj járni.
Sokan azt gondolnák, hogy ez senkinek sem jelenthet gondot, de bizony ennek tökéletesítése az egyik legnagyobb lecke. A járást és az alapfordulatokat egy pesti tanárnál, Koós Katánál sajátítottam el. Nehezebb, mint egy edzés, minden alkalommal izomlázzal jöttem haza az óráról. Feszíteni, fordulni úgy, hogy közben az embernek végig mosolyognia kell, és egy összhangot kell mutatnia, nem is olyan egyszerű feladat, mint gondolnánk.
A verseny lezajlott, a rendkívüli önmegtartóztatásnak vége. Gyorsan vissza lehet találni a normális életvitelhez?
Ami az étkezést illeti, ott érezhető a váltás. A versenynap után olyan ételeket is fogyasztottam, melyek korábban a tiltólistámon szerepeltek. A cukros kajáktól megfájdult a gyomrom. A cukor méreg, legjobb, ha teljesen mellőzni tudjuk. Személyi edzőként pedig ugyanúgy folytatatom tovább a munkám. Jelenleg húsz lánnyal foglalkozom, de mindegyik teljesen más személyiség.
Néha kiöntik nekem a lelküket, ez azt jelenti, hogy megbíznak bennem, és számítanak rám.
Tizennégy éves a legfiatalabb tanítványom, ötvenhárom a legidősebb. Heti kétszer-háromszor találkozunk a teremben. Amellett, hogy jól megizzadunk, beszélgetünk, egészséges ételekről cserélünk receptet egymás közt. Vannak, akik már négy éve járnak hozzám, és már maguk is tudnák végezni a gyakorlatokat, de azt mondják, hogy szeretik, ha felettük állok, mert ez ösztönzőleg hat rájuk.
A versenyszínpad vagy az edzőterem, amelyik kedvesebb hely a számodra?
A terem. Valószínűleg több versenyen már nem indulok. Részemről a bronzérem megszerzése kiváló lezárása volt ennek a műfajnak.
Fitnesz nélkül viszont nem tudom elképzelni az életem.
Én a klasszikus súlyzós edzésben hiszek, ebben tudom megvalósítani önmagam. Nagyon nagy elismerés lenne számomra, ha a közeljövőben lányokat készíthetnék fel versenyekre. Nekik örömmel adnám át a tapasztalataimat.Megfelelő edzéstervvel és étkezéssel már sok lánynak tudtam segíteni a fogyásban, de a versenyre való felkészítés számomra is új kihívást jelentene.
