Szösszenetek egy fesztivál életéből
Második napja zajlik a Rockfeszt, a kánikula tombol, és úgy látszik, megütött már bennünket is. Közös hallucinációnkról kiderült, hogy nem is hallucináció, egy pikachu és egy halványrózsaszín unikornis is futkos a tömegben valahol.
Az Avalanche Grunge, élükön John C. Reilly fiatal, elvadult alteregójával hatalmas koncertet tolt a korai órákban. Keményen és nyersen szólt, mint a pléhkanna feneke, amit nem tudom, a hangtechnikus kollégáknak köszönhetünk-e vagy ez a zenekar alapstílusa, de bárki is találta ki, nagy pacsit neki! Hiába játszottak Nirvanát, volt az egészben valami klasszikusság-érzet. Már most megkezdődött az esti pogóőrület. Mi lesz itt még? Tojááááááás!
A Kylfingar zenekar (örülök, hogy ezt leírnom kellett és nem kimondani), koncertje előtt nem is tudtam magamról, hogy szeretem a viking folkmetált.
A koncert után pedig legszívesebben alkotmányba foglalnám a hegedű használatát.
Kötelező! Drukkolok a srácoknak, hogy útjuk a jövőben sok-sok fesztivál nagyszínpadán keresztül vezessen a valhallába.
Copy Con, reggea, Szolnok City ragga style! Végre egy kis változás ebbe a három napba épp kell ez az üde színfolt! Halkan dúdoljon Afrika hangja, törjük meg kicsit a sok metálzenekar zúzását. A koncert bár kicsit zötyögősen indult, láttam már jobb formában is a bandát, de akinek erre a zenére nem mozdult meg a csípője, az vagy süket, vagy nincs itt.
A kisszínpadon ami igazából nem is kicsi, a Magor zenekar szinte alig fért el. Na nem azért, mintha olyan sokan lennének, egyszerűen csak akkora bulit csaptak, hogy az akár egy sportcsarnokot is megtöltött volna! Feszes kemény hangzást és tempót diktált a számomra eddig ismeretlen zenekar, de garantáltan utánajárok a srácoknak.
Kedves vendéglátósok, felhívnám mindenki figyelmét a munkaerőpiacon újonnan megjelent potenciális alkalmazottakra. A söröshordótartó versenyen többen is remek eredménnyel szerepeltek, szóval tessék válogatni, ha árufeltöltőre van szükség.
A fesztivál egy szabotázsakciónak köszönhetően másfél órára romantikus félhomályba borult, és a nagyszínpad kivételével mindenütt elment az áram.
Jelentem, nagy baj nem történt, a közönség nagy része azt hitte, ez is a show része,
és még jobban tombolt. Szervezőink előtt kalapot a porba, hogy ilyen gyorsan megoldották a problémát egy tartalék aggregátorral.
A második napon, őszintén megmondva, nem igazán kedveztünk a régi rock híveinek. Egészen addig, míg Takáts Tamás hangjával elő nem csalogattuk őket sátraikból. Noha sóval senkit nem szórtunk fel, a már negyven éve változatlanul üzemelő Karthagó zenekar máig remek formában dübörgött a színpadon.
Láttatok már zenekart, ahol az énekes mezítláb ugrik be a színpadról a tömegbe pogózni a sok acélbakancs közé? Voltatok már olyan koncerten, ahol akkora energiák áradtak a színpadról, hogy a tartalék aggregátorra szinte nem is volt szükség? Gyerekek megoldottuk az energiaválság problémáját! Kössetek valami elektródákat Siklósi Örsre, és bezárhatnak az erőművek, a munkások pedig járhatnak AWS koncertre!
