Modern környezetben, nagymama konyháját idéző ebédet a gyerekeinknek!

Ebéd az óvodában és az iskolában. Ki ne emlékezne a fura főzelék ízére? Én speciel a mai napig szinte a számban érzem ezeket a szokatlan zamatokat, és ha jól emlékszem, volt egy ötös listám azokból az ételekből, melyekhez nem nyúltam hozzá akkor sem, ha a szüleim megígérték, hogy kapok egy plusz ajándékot a karácsonyfa alá… Jó, azért legyek korrekt, mert amikor a szülőfalum iskolakonyhájában étkeztem, az ottani kis konyhában elfogadható ízű volt az ebédke. Na, de elég volt a privát nosztalgiából, térjünk a jelenbe.

A vadiúj konyha főnöke

Ahogy Dunaszerdahelyen szokás, egyetlen projekt sem indul úgy el, hogy annak hasznosságát ne kérdőjeleznék meg. Én eldöntöttem, hogy ezt a témát hagyom az illetékesekre, szkanderozzanak ők egymás között, hogy mi, hogyan és miért történt.

Az első dolog, illetve információ, mellyel szembesültem, az volt, hogy Dunaszerdahely egyik elit szakácsa, Nagy Kornél lesz a konyha felelőse.

 

Ismerem őt több mint huszonöt éve, hiszen sokáig a közvetlen szomszédom volt a Grand Bar melletti blokkban, és az említett étteremben remekelt. Később, és itt már a mai fiatalabb generáció is találkozhatott vele, a szintén menő Kukučín utcai New York étteremben szinte átdefiniálta a napi menü filozófiáját a városunkban: lehet elfogadható áron is majdhogynem ala carte minőséget fogyasztani.

Szóval, Kornél felügyeli városunkban az első, ahogy elhangzott az ünnepi megnyitón, 21. századi iskolakonyhát, és gondolom, az lesz számára a legnagyobb elismerés, ha a gyerekek szájából nem a bŕŕŕŕ´, hanem a fincsi szó hangzik el. Ezt szülőként díjaznám nagyon, két lányom van, tehát tudom, miről beszélek…

A vadiúj konyha helyszíne: Szabó Gyula Alapiskola

Már az ünnepi megnyitó előtt megtudtam a projekt egyik megálmodójától, Horváth Zoltán alpolgármestertől (a másik ,,tettes” Sebők Pál képviselő), hogy a Szabó Gyula Alapiskola iskolakonyhájának átalakításával nem fejeződik be a történet, ez ugyanis csak a kezdet. A projekt következő állomásai, ahol hasonlóan modernizálják majd az étkezdét, a Smetana ligeti Alapiskola és a Kodály Zoltán Alapiskola. Ezt a tervet az ünnepi megnyitón megerősítette Hájos Zoltán polgármester is.

Belépés a vadiúj étkezdébe  

Az első, ami megfogott, a klasszikus és számomra nosztalgikus hangulatot idéző pasztell színekkel villogó székecskék. Ott a pont a dizájnernek.

Megkínálnak egy kávéval, és kellemesen szürcsölgetve várom Nandi fotósomat, közben nézem a tervezetet a konyha rekonstrukciójáról. Ahogy látom, az mérnöki hálozatba is alaposan beleverték a fejszét és a kalapácsot. Az utolsó kávékortynál tartottam, amikor Nandi megérkezett. Betámadunk Kornél birodalmába, akit szakácsnők és csehül kommunikáló úriemberek vesznek körül, akik a technológia megfelelő használatáról szóló utolsó tanácsokat bombázzák a konyha személyzetének a memóriájába…

Belépés a vadiúj konyhába

Az a típus vagyok, aki mindenre azt mondja, drága – én egy tipikus térdét átfúró szerdahelyi vagyok, az utóbbi időben hála istennek csak magammal szemben, tehát bármilyen összeget mondanak nekem egy áruért, soknak tartom… Próbálok ebből a tulajdonságomból képletesen lezuhanyozni, és ilyen szemmel nézem a technológiát.

Fekete Nándor felvételei

Hm… Voltam néhány modern felszerelésű konyhában, de úgy vélem, ezek a „főzéshez való szerszámok” régiónkban megszokott színvonala fölött vannak, beleértve a klasszikus privát éttermeket és szállodákat. Na jó, nem Michelin-szintűekről beszélek, de ilyet még nem láttam.

Még egy dolog, szerintem szkanderozzanak a politikai riválisok azon, mi, mennyi és miért, én egyszerűen tényként kezelem, ahogy talán a konyha személyzete, úgy a diákok is, hogy az iskolakonyháról és étkezdéről elmondhatják, a korszerűsítés után már nem kell irigykedni néhány börtönkonyha – picit sarkítva írom – luxusára…

Szakácsnők

Pontosan olyan szakácsnőkkel találkoztam, mint amilyenekkel anno a falumban lévő iskolakonyhában.

 

Az egyik hölgy azonnal felfigyelt ránk, és láttam, hogy tekintetével figyeli Nandi fényképezőgépét. Pár perc múlva a hölgy elsuhant mellettem és by the way, elmondta óhaját: Engem nem ám, hogy lefotóztok!

Elmosolyogtam. A nőknél ez többnyire azt jelenti: miért nem fotóztatok le eddig?

Bájosak voltak a szakácsnők, és hát kívánom nekik, hogy minél előbb kisujjukban legyen az új technológia minden fortélya. Pusszantás hölgyek!

Még mielőtt nekifogtam volna az ünnepi menü majszolásának, megálltam egy szóra Horváth Zolival, és megkérdeztem, mi jár épp a fejében.

– Hm… Tibi, ez, amit itt látsz, amit a városi önkormányzattal együtt sikerült elkészíteni, ez már itt marad, nekünk, az utódjainknak, mert ez nem pár évre szól… – be se fejezi a mondatot, és már hívják is őt a konyha felé.

Amikor már látom, hogy illendő angolosan távozni az ünnepélyes megnyitóról, egy utolsó gondolat jut az eszembe. A soron következő két iskola közt ott van az én kisebbik lányom alapiskolája is. Tudom, milyen körülmények között megy náluk a főzés, és azt is, milyen az ebédlő, ahol fogyasztják az ételeket.

Úgy gondolom, ez a modernizáció minimum egy évtizedet késik már, tehát épp ideje volt megvalósítani. Az illetékesek felelőssége pedig, hogy a projektek kivitelezése hibátlan legyen. Ponty. Illetve, pont.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább