Sokat utazom autóval. Mostanában felvetődött bennem a kérdés: „Az emberek a búcsúban lövik a jogsijukat?”
Szinte már nincs olyan alkalom, hogy ki ne boruljak valamin. „A nők nem tudnak vezetni” – ugye mindenki hallotta már ezt a megjegyzést? Én igen, a kelleténél talán többször is. Éppen ezért, ezúttal szeretném megcáfolni! A közúti közlekedés okozta felháborodásomat az esetek túlnyomó részében férfi társaim balgasága okozza. Vegyünk csak néhány példát.
A főúton szeretnék teljesen nyugodtan, minden közlekedési szabályt betartva haladni, azonban ebben meggátol egy jobbról kitérni kívánó autós, aki kívánalmát be is teljesítette. Azonban úgy tűnt, időközben elbizonytalanodott, vajon valóban balra akart-e kitérni, ugyanis az úttest kellős közepén megállt és várta, nézte, ahogyan közeledek felé, teszem hozzá ismételten, minden szabálynak megfelelően.
Majd, amikor már kellőképp kimorogtam magam a volán mögött, megbizonyosodott róla, hogy tényleg jó irányba halad, s ismét rátalált a gázpedálra.
Nagy kedvenceim a vezetni tanulók. Nem akarok bántani senkit, komolyan! Na de könyörgöm, nincs a tanulók mellett egy oktató, aki megmutatná, hogyan kell rátaposni a pedálokra? Egészen pontosan arra az egyre, ami a megfelelő sebességű haladást biztosítaná. Rendben van, hogy valaki még bizonytalan és fél, de ha 20 km/órás sebességgel fogja szelni a város utcáit, nem hiszem, hogy sok tudást magába szív. Nem utolsósorban feltartja az éppen haladni készülőket. 🙂
A következő kedvenceim az utca szélén parkoló „körültekintő” egyének.
„Leparkoltam, autó ledöglesztve, én vagyok az ász, ügyet sem vetve a külvilágra mehetek az utamra”
– gondolhatják, amikor körülnézés nélkül kinyitják rám, az úttesten ismételten szabályosan haladó egyénre az autóajtót. Na persze, neki áll feljebb, hát miért nem figyelek? Tényleg olyan nagy kérés, hogy mindenki tegye a dolgát és ne bénázzon az utakon?
