Anno… Marić ex edzőnk esetében már a DAC-Videoton edzőmérkőzés után egyértelműen borítékolni lehetett, hogy Tomislav teoretikusan edző, de a gyakorlatban, nemzetközi szinten, lehet, hogy asszisztensnek se jó. Hyballa edző még ma se olvasható le teljesen, de az első értékelést már lehet pötyögtetni. Pontosítok, első mélyebb elemzést, mert azért pár húzását kommentáltam.
Tehát, eddig néhány döntését értékeltem, és valóban, ott képben tudtam lenni, mert amibe szerintem nem éppen szerencsésen nyúlt, azt saját maga korrigálta. Úgy néz ki, ő is beismerte, a Šatka-Huk párost felesleges végérvényesen megbontani, ha nem kell.
A Šimčákon is korrigált, amikor látta, amit én is említtetem, hogy a srác tehetséges, de rutintalan és vigyázni kell vele.
De amire nem tudtam választ adni magamnak, hogy ezeket a többi húzást miért csinálja. Először azt gondoltam, hogy mindenáron bizonyítani akar Rossi után, és truccból csinálja. Ez volt az egyik feltevésem. De ez túl egyszerű magyarázat lenne, tehát vártam, hogy az idő mindent megold, még ezt a rejtélyt is.
Raktam össze a mozaikot. Nem szokásom minden héten interjút csinálni egy edzővel, arra interjútípusra, amit csinálok, elég egy szezonra három.
Amikor megszólítottam Jan Van Daellet, akkor két dolog volt a fejemben. Sok mindennel kapcsolatban a pontot az i betűre Peter válasza teheti fel, szemtől-szemben. Ráadásul, akkoriban eléggé negatívan értékelték személyét a közösségünk berkeiben, és ez nekem mindig egyfajta kihívást jelent. Egy interjú, ami, ha nem sikerül, elúszik a renomém.
Mindent mélyen kielemezni, semmi lényegeset nem kihagyni, és megnyitni őt úgy, hogy teljes képet kapjon az olvasó az interjú végére Peter szakmai életéről, valamint a személyiségét illetően.
Bár a végeredményben szerintem nem látni, de ez volt az eddigi legnehezebb sportinterjúm. Először csináltam olyat, hogy teljesen kizártam a külső tényezőket, csak a fordítóra és magára Hyballára koncentráltam. Szerintem, ha megütött volna valaki, nem észleltem volna… Erről az interjúról írok még bővebben, de most már csak Hyballa lesz a téma.
Peter nagytakarítást végzett. Idézzük fel. Kezdetben nem éppen a nyitott kommunikáció volt jellemző a közösségünkben.
Fokozatosan változott a klub felfogása, és ebben maga a tulajdonos és az új emberek voltak aktívak. Nem azt mondom, hogy hibátlanok az új emberek, még mindig látom néhányukban, hogy nem éppen empatikusak a habitusunkkal, de idővel…
A lényeg, maga Világi és Jan Van Daelle ezen változtattak. Azt hiszem, ebből a szempontból mérföldkő volt Jan interjúja a hivatalos honlapon, ahol nyíltan beszélt arról, amiről nem mertek sokan a klubon kívüliek közül. Egy újfajta, nyitott kommunikációt folytatott. Ezzel nekem is könnyebb lett a dolgom az elemzéseimben.
Viszont, egy bizonyos, nem kis réteg ebből a régi szokásainkból lerakódott a közösségünkbe, beleértve a kabint és a játékosok fejét is.
Most már nyilvánvaló, hogy Peter, magyarán mondva ezt szétrúgta. Mindenbe belerúgott, szétbaszott mindent, úgy, hogy körülöttünk mindenhol, a levegőben is por volt vagy hamu, mint egy eloltott tűz után.
Szándékosan hozott elő kritikus és feszült helyzetet, ahol minden tulajdonság, a jó és a rossz is, leplezetlen volt. Mint egy amerikai filmben, már nem tudom a címét, amikor bezárnak egy helyre fiatalokat és figyelik a reakcióikat.
Ilyenkor vér folyik, képletesen, de reálisan is, olyan helyzetek keletkeznek, mely során mindenki látja a színjátékot, szóval kitisztul minden. Rizikós művelet, mert ez rosszul is elsülhet, gondoljunk csak arra, ha Marin halántékon rúgta volna Hukot…
Mi lett a végeredmény? Marin ütötte ki magát elsőként. Nincs olyan, hogy a klubtól mást érdemelt volna. Cserepadra került, és kiderült, hogy a mentális erőnlét szempontjából a csapat egyik leggyengébb láncszeme, mert az nem csak arról szól, hogy a nyilvánoság előtt beszélünk megafonba, hanem arról is, hogy ha az edző dönt, volt kapitányként nem likvidálja három csapattársát az edzésen.
A másik egyén, aki kieshet a játszmából, Pacsi. Még a vak is látja, hogy spekulál, és a pályán a felét sem adja ki magából az utóbbi időben, mint amennyi tőle elvárható.
El akar(t) menni, nagyobb fizetést vár? Erik, erre nem egy felgőzzel lejátszott kilencven perc DAC-mezben a megoldás. Abban az esetben, ha el akarsz menni, távozz, mint király, mert az voltál az utóbbi szezonokban, a te eseted nem egyenlő Marinéval, és ha kell fizu, azt oldd meg a kilencven percen kívül.
Szóval, ennek a tisztulási játszmának vége, ma látjuk, ki élte túl és ki nem.
Megjegyzem, aki ezt a kis próbát nem tudta megemészteni, azzal nehéz lenne nemzetközi porondon helytállni, mert ennél sokkal feszültebb helyzetek és kihívások várnak minket, és nagyobb mentális erőre lesz szükség, mint Hyballa pszichológia tesztjénél.
Ez a tisztulás jót tett a játékképünknek is. Ma, szinte részleteiben látjuk, mire képes a csapat, és mire képesek egyes játékosok. De erről a következő részben beszélünk majd. Hm… Érdekes ember, és érdekes dolgokat csinál ez a nem éppen hétköznapi habitusú és viselkedésű figura… 🙂