Nehéz ezen a napon írni valamit is Magyarországról, amikor az Európai Unió elfogadta a Sargentini-jelentést, ami az uniós alapszerződés 7-es cikkelye szerinti eljárás megindítását jelenti Magyarországgal szemben. Én mégis megpróbálom.
Futballberkekben gőzerővel folyik az UEFA Nemzetek Ligája versenysorozat, amely összecsapásokon érdekesnél érdekesebb küzdelmeket láthatunk.
Magyarország a finnekkel, görögökkel és az észt csapattal került a 2. csoportba, az úgynevezett C divízióba.
Az UEFA Nemzetek Ligája 2018-as indulásával a selejtező, valamint a 2018–2019-es UEFA Nemzetek Ligája összekapcsolásával, a csapatoknak egy másodlagos kijutási lehetőségük lesz az Eb-re.
A magyarok szereplését ismét élénk várakozás előzte meg, hiszen új szövetségi kapitányt neveztek ki a válogatott élére, aki nem más, mint a budapesti Honvéddal magyar bajnokságot nyerő, és a dunaszerdahelyi DAC-ot nemzetközi porondra repítő Marco Rossi. A napokban Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke is elismerte, hogy Georges Leekens kinevezése elhamarkodott döntés volt.
De vajon Marco Rossi megváltja a magyar labdarúgást? Kötve hiszem…
Óriási bizonyítási vágyról tanúskodik az 54 éves olasz szakember összes nyilatkozata, és immár túl van a bemutatkozáson, ahol a finnektől elszenvedett 1:0-ás vereséget követően, egy zártkapus meccsen megverték a görögöket.
A múltban hajlamosak voltunk, mármint mi, akik eredménytől függetlenül mindig is szurkolni fogunk a magyar válogatottnak, túlzott elvárásokat helyezni a fociválogatottunk elé, és ezáltal, nem egyszer csalódásoknak voltunk kitéve. Nincs ez másként most sem,
viszont Rossi személyében talán kaptunk egy olyan edzőt, aki reálisan látja a magyar futball helyzetét.
Talán a sikerre éhes futballdrukkernek azt kellene tudatosítani, hogy a lemaradás óriási, viszont nem lehetetlen az előrelépés. Lásd a szlovák futballt, ahol van egy Hamšík, Lobotka és Škriniar, csak azokat említve, akikért fél Európa kapkod, és milliókban határozták meg az értéküket.
Nem hiszem, hogy az a követendő út a futballtérképen törpeállamoknak számító országok számára, hogy a külföldről érkező játékosokat borsos fizetésért alkalmazva nyerjenek bajnokságot,
lásd Zsolna, akinek a kezdőcsapatában 5 alig 20 éves játékos szerepelt a DAC ellen, de valahol el kell ezt is fogadni, ha nemzetközi porondra vágyakozunk, és ott valamilyen sikert szeretnénk elérni, esetleg pár százezer eurót összefutballozni, mert az UEFA ad, csak nyerj.
Visszatérve a magyar labdarúgó válogatotthoz, véleményem szerint rengeteg munkára és türelemre lesz szükségünk, és még nagyon sok Leekenst vagy Rossit fog megemészteni a magyar labdarúgás.
Azoknak a szkeptikus szurkolóknak, akik meccsről meccsre mást sem csinálnak, csak ócsárolják a magyar futballistát (lassan többen lesznek, mint az igazi drukkerek) leírnám, hogy már unalmas csak rosszat mondani a fiúkra, mert lesz ez még jobb is.
Hajrá magyarok!