Aki az élelmiszeriparban jártas, annak talán ismerős az a fajta aroma, melyet például a gyümölcsös teában használnak, és azon tulajdonsága, hogy akkor aktiválódik, miután a teás zacskót leöntjük vízzel. Az addig takart például epres ízesítés felrobban, és seperc alatt észlelhető az íz és az illat. Ez a durr-aroma.
Valahogy így látom Peter Hyballát is, azzal a különbséggel, hogy nála a durr-aroma aktiválása azonnal bekövetkezik a reggeli ébredés után. Peter ettől a pillanattól kezdve egy extrovertált On Air-On Stage módban működik, s a lényeg az egészben az, hogy minden nap más ízesítésben.
Peter, mint edző
Egy lényeges kérdés: ilyen, inkább egy bohém művészhez illő habitus mennyire és milyen módon befolyásolja a professzionális munkáját? Általában ebből egy anarchiával teli, szervezetlen csapkodás lenne a logikus végeredmény, de ebben az esetben mégsem.
Minden tevékenység alapja a forma és a tartalom. Peternél a formát így jellemezném: Jojo Samek-féle bohém művész abszolút kaotikus létben, még mielőtt megissza az első reggeli kávéját (mellesleg napi négy-öt kávé alá nem megy).
Másik oldalon, a tartalom… Nagy Krisztián, DAC sajtófőnökének precizitása és a másodperceken belül működő analitikus, pragmatikus gondolkodásának világa. A legextrémebb szituációban is belül 120 per 80 vérnyomással és 65-os pulzussal hozott döntések.
A szenzációs az egészben az, hogy ezt a két különböző világot Peter harmóniában képes tartani.
Hyballán azt értékelem leginkább, hogy tudatosítja, tévedhet, és azt, hogy egy tévedés után a legjobb művelet a korrekció. Lehet, hogy furán hangzik, de ez annak a jele, hogy fejben rendkívül alázatos edző. Peter eddig megvalósított kulcsfontosságú elképzelése a játékstílusunk megváltoztatása és a játékoskeret megformálása.
Nagyon egyszerű, mint ez a képzelt beszélgetés:
Peter: Oszkár, nyerni akar és attraktív focit akar látni a csapatától?
Oszkár: Igen!
Peter: Akkor, mondom, hogy mit kell megváltoztatnom.
Oszkár: Ne mondja, csinálja!
Peter: Yes, sir!
Minden változás ellenkezést hoz, a csapatban is. Logikus, nagyon kevés ember kedveli, ha kizökkentik a már megszokott menetből, főleg, ha veszélyben van az eddigi pozíciója.
Macej, Ljubičić stb… Végeredményben, annak ellenére, hogy az elején sok volt a kérdőjel (mondjuk speciel Macejnál nem), hogy miért, ma már egyértelmű, hogy logikus, gyors és hasznos döntéseket hozott e téren az edző.
Kone, Huk, Šimčák… Végeredményben, ezeknek a később korrigált döntéséknek is volt értelme. Egy mozaiknak a része, amit úgy neveznék, hogy teljes inventúra.
Gyorsan, nagyon gyorsan kivitelezett leltár, akárcsak egy rövidített jogalkotási folyamat…
Mégis milyen edző Hyballa? A teljes képet még nem tudom, mert szerintem ez még csak a beilleszkedési folyamat. Azt tudjuk, milyen focit preferál, de azt még nem, mire képes és hol vannak a határai. Minden prognózis ebben az esetben csak tippelés.
A progresszív foci preferálása mellett nálam a legnagyobb plusz a meccs koucsolása. Imádom azokat az edzőket, akik mernek belenyúlni a meccsbe, rizikóval is, és ami a legfontosabb, a hibás döntést a meccs közben is korrigálja, ha van rá mód.
Fontosnak tartom, hogy Peter imád nyerni, de nem alibista módon eredménycentrikus.
Ez az a pillanat, amikor azt mondom, ennél az edzőnél belefér, és lesz is néhány vereség és rossz teljesítmény. Ellentétben például Marić edzővel, aki a vereségből nem tanult, és főleg nem volt képes kellőképpen a hasznunkra fordítani.
Hyballa úgy működik, hogy a kudarcot, a hibát nagyon gyorsan kielemzi, korrigálja, nem csapkod és nem tér át biztonsági, eredménycentrikus rezsimbe, hogy ne legyen veszélyeztetve a pozíciója.
Nem merek még most se előre Peterről borítékolni semmit, és nem is akarok, hiszen a féléves bizonyítvány is fél év után van…
Ami biztos, egy progresszív, modern felfogású figura az edzőnk. Apropó, figura… Igen, az első találkozásunk fura volt, ha az alapján ítélném meg, akkor azt mondanám, egy beképzelt német fickó.
Ma már azt mondom, hasonló focibolond, mint az egész közegünk.
Látva őt a családommal, amikor a cókmókjaival bandukolt a Bonbon szállóba, arra gondoltam, pontosan olyan, mint én lennék, ha az életemet nem rakta volna rendszerbe és rendbe a feleségem…
Azt hiszem, nem vagyok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy mi, a DAC-közeg őrültek vagyunk és nem vagyunk százasok. Bolondok vagyunk a szó leg és legjobb értelmében. A családunkat is megbolondítjuk a foci miatt. Tulajdonképpen, abszolút logikus, hogy ez a közeg kapott egy focibolond, nem százas edzőt, a szó leg és legjobb értelmében…