Egy nőnek férfira van szüksége, nem pedig egy kisfiúra, akit tángálnia kell. Erről beszélgettünk egy ellenkező nemű barátommal, amikor is meglepődéssel fogadtam, hogy a „férfias” jelző nem is annyira egyszerű.
Úgy gondoltam, teljesen egyértelmű, hogy mit takar, de az eszmecserénk során hamar kiderült, hogy tévedtem. Lehet, hogy mi, nők magától érthetőnek gondoljuk e dolgokat, úgy véljük, a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy pasi férfias legyen.
Az ő szemszögükből azonban nem biztos, hogy teljesen világos, mit szeretnénk tőlük, amikor épp azt vágjuk a fejükhöz: „Légy már férfi!”
Hajlamosak nagy, erőfeszítést igénylő dolgokban gondolkodni. Pedig a legtöbbször ezen felhívások mögött apró gesztusok, tettek és magabiztos magatartás áll.
Nem kedvesünk anyukájának szerepét szeretnénk betölteni. Elvárjuk, hogy párunk önálló gondolatokkal, tettekkel rendelkezzen. Nekünk, nőknek fontos a biztonságérzet, még ha sokszor ezt nem is valljuk be… A szívünk mélyén vágyunk rá. S ezt csakis egy igazi, ízig-vérig férfi tudja biztosítani. És most nem a 120 kilós izompacsirtákra gondolok!
Nem kell izomkolosszusnak lenni ahhoz, hogy egy nő biztonságban érezze magát. Bár, mi, nők szeretünk erősek lenni, mégis vágyunk arra, hogy kedvesünk viselje a nadrágot.
Semmi különleges képességre nem vágyik egy nő. Nem kell macsóskodni és feszülős nacit sem húzni… Egyszerűen szeretni és tisztelni kell, gyengéden átölelni, s közben megmaradni férfinak, akiből sugárzik, hogy képes megvédeni szerelmét. Férfi társaink közül sokan szeretik, ha párjuk „rajongással” tekint rájuk, azonban egy igazi nő csakis egy igazi férfi iránt tud rajongani…
