Térjünk vissza a zenei irányzatokat bemutató rovatunkhoz és ismerjünk meg egy olyan stílust, amely megtriplázza a boldogsághormont, azonnal táncra perdít, és olyan mozdulatokat csal elő belőlünk, amelyekről sosem gondolnánk, hogy egyébként menne. A szeptemberi zenei irányzat a jazz egyik alfaja, a harmincas évek Amerikájára leginkább jellemző stílus, a swing.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/09. számában.
A szóban forgó műfajjal személy szerint a korai Disney -rajzfilmekben találkoztam először, mint a Mickey egér, Plútó és Donald kacsa. Később szinte az összes, harmincas években forgatott fekete-fehér amerikai filmben ez a zenei stílus dominált. A filmzenékben elmerülve Frank Sinatra volt az első előadó, akinek révén már felnőtt koromban ismerhettem meg közelebbről ezt a fajta zenét.
A harmincas évek elején az Egyesült Államokban a gazdasági krízis okozta depresszió súlya nyomta az emberek vállát. Szerettek volna ebből kitörni, egy csipet jókedvet csempészni a letargiába. Ezek voltak azok az évek, amikor még nem volt tévé, a rádió volt az egyetlen médium, amelyen szórakoztató és új dolgokat hallott az ember.
Akkoriban kezdte az NBC új műsorát, Let’s Dance címmel, melyben egy új és az eddigiektől eltérő zenei stílust kezdtek játszani, melyet úgy hívtak: swing.
A stílus, amely addig csak szűkebb körökben, a harlemi tánctermekben volt hallható, onnantól mindenki számára elérhetővé vállt. A Harlemben található Savoy klubban kezdődött a történet.
Egy újféle táncőrület volt kialakulóban, amely mágnesként vonzotta a szórakozni vágyókat. Ez volt a lindy hop, melyet különös módon Charles A. Lindbergh pilóta után neveztek el, aki elsőként repülte körbe a világot „Lindy” nevű repülőgépével.
A Savoy klubban két big band játszott egyszerre, így a zene sosem állt meg. Az állandóan telt házas tánceseményektől olyan népszerűvé vált a swing és a lindy hop, hogy a táncparkettet háromévente cserélni kellett. A klubot a depresszió szemétkosarának és a boldog lábak otthonának nevezték el.
A swing volt az első stílus, mely összehozta a különböző kultúrájú, vallású és bőrszínű embereket Amerikában.
1932-ben tízmillió swinglemezt adtak el az államokban, és ez a szám minden évben több millióval nőtt. Minden zenegép és rádió swingdalokat játszott. A swing olyan fehér embereket is elvarázsolt, akik addig sosem hallgattak jazzt. Százával jöttek elő a műfajt formáló zenészek, mint Duke Ellington, Benny Goodman és Cab Calloway. Akik pedig hangjukkal járultak hozzá a swing felemelkedéséhez, Sinatra mellett Billie Holiday, illetve Dean Martin.
A zenéket 10-15 tagú big bandek játszották. Az erőteljes ritmusszekcióban főszerepet kapott a nagybőgő és a dob, a rézfúvós hangszerek, mint a klarinét, szaxofon, harsona, illetve a trombita, és őket kísérte a zongora, illetve elektromos és akusztikus gitár.
Talán nem gondolnánk, hogy hazai körökben is fellelhetőek művészek, akik képviselik még ezt a több, mint nyolcvan éves zenei stílust, ám két fiatal hang, Boros Volner Erika és nővére, Volner Nagy Melinda rendre megtáncoltatják közönségüket a Buena Cafféban havonta megrendezésre kerülő swing estjeiken, ahol az élő zenét tánctanítás kíséri.
A velük készített interjút hamarosan weboldalunkon is közzétesszük…
Az eddigi epizódok:
Nigériai boogie: Mi történt Lagos-ban?
Techno, az underground tánczene / / Tóth Dénes: A technóban nincs semmi kényszeredettség
GRIME // Soldierr és Lazy Junior: “A grime újra divatba hozta a minőségi rímeket!”
A lelket utaztató zenevonat // Interjú a dunaszerdahelyi GrooveTrainnel
Blues, a kék ördög zenéje // The Butchers: Ez az igazán nekünk való dallamvilág!
Ezthallgasdmegë: A mennyei dub // “Finom rezgéssel tápláljuk szétzilált és összezavart fogyasztói lelkünket”
Szabadság, spontaneitás és hihetetlen mértékű kreativitás (Interjú) // A százéves jazz
A heavy metal hajnala // Koppány és Csonga Erni válaszol
Íme a hiphop // Dreeko és Zirig Árpi, illetve párkányiak válaszolnak (Ankét)
