Hagyni beleesni magunkat olyan, mint a vadvízi evezésen óvatlanul belefordulni a sebes sodrású folyóba. Veszélyes, ahogy csapkodnak felettünk a hullámok, de egyben izgalmas is.
S ahogy annak lennie kell, a heves folyás is szépen lassan elcsendesül, felsejlik szemünk előtt a folyó tiszta rajza, s a friss köd után a reggeli napsugár melegíti át testünk.
Végre, megérkeztünk! – sóhajtunk fel magunkban. Ismerős az érzés?
Ijesztő a sodrás, megrettentenek a partot szegélyező szürke sziklaélek. Mégis beszállunk a csónakba és nekifeszülünk a fodrozódó hullámoknak. S amikor megtörténik, egy óvatlan pillanat elég, hogy beleforduljunk a vízbe. A dermesztően hideg, vad folyású vízbe.
Most már teljesen tőlünk függetlenül zajlanának az események, mi csak sodródunk. Sodródunk, mert nem tudunk máshogy tenni. Beleestünk, belezúgtunk. Kész.
