De jó lenne elfogyasztani, megemészteni és szőröstől bőrőstől magunkévá tenni, akit szeretünk! Vagy mégsem?
Ha a miénk, akkor is, ha (még) nem, talán annál inkább. A formája, a járása, a gesztusai, az illata, mind kívánatossá teszik őt. Őt!
De idővel, a másikban elmerülvén, az utolsó porcikájáig bebarangolván könnyen eltévedhetünk, könnyen vehet rossz irányt az érdeklődésünk. Főleg akkor, ha nem vesszük figyelembe az ösztöneink által sugalltakat és ésszel akarunk szeretni.
Megvolt az összepillantás, összesimulva is egybeillenek a dolgaink, minden rendben van. Látszólag legalábbis. Pár együtt töltött hónap és máris feltörnek a riasztó kétségek. Előfordul ugyanis, hogy pár hirtelen szócsata után meginog a híres, szingliként felvett szexi szuperlazaság.
Vajon jó neki velem?
Kire gondolhat épp? Biztos, hogy rám?!
Mivel kápráztassam el – megint?
Miért nem jó úgy, ahogy van?
Sok a duma. De miért is?
A jól bevált bekebelezős módszer csak ideig óráig életképes. Megeszem, úgy szeretem, felfalom – megemésztem, majd – persze más formában – szépen leteszem a kertben, hadd dolgozzon a földben földön tovább. Ennyi is a szeretetnek álcázott bekebelezés tömör története. Gyötrő gyönyöre.
Elkészítés, elfogyasztás, megemésztés, majd újrahasznosítás. Hasznosítás! Hölgyeim, Uraim! Hasznosítás! Mert ezt teszed, ha bekebelezed a másikat. Elevenen felfalod, megsemmisíted, majd a saját céljaidra használod őt. Őt!
Pedig állítólag nagyon szeretted. Egy ilyen kapcsolatban hamar csak egy Legény vagy Leány marad talpon. A másik valahol nagyon máshol végzi.
A „megevett” fél képes lesz valaha felismerni, hogy ez a fajta szeretet nem az a szeretet, ami után a lelke sóvárog? Ugyanis ami egy párkapcsolatban mindkét félnek alanyi jogon járna: az a szeretet.
Amely nem rombol, hanem épít,
amely nem parancsol, csak jelen van,
amely nem zár el, hanem napról napra, percről percre, minden pillantással felszabadít,
amely nem kényszerít az útra, csak megmutatja azokat,
amely nem szab feltételeket, úgy szeret, ahogy vagy,
amely nem kér számon, inkább mély önismeretre ösztönöz,
és amellyel nem azt sugallod, hogy engem, csak engem, hanem először Magad szeresd.
Ne akarj hát megenni! Nem vagyok finom!
