Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Gondolkoztatok már azon, melyek a legszebb szavak a nyelvünkben? És ha igen, miért éppen azokat a szavakat választottátok?
Kosztolányi Dezső nemzetünk méltán ünnepelt költőóriása volt az, aki a fenti listát összeállította egykoron. Számára ezek voltak azok a szavak nemzetünk nyelvében, amelyeket mind közül a legszebbnek tartott. A lista legalább annyira önkényes, mint bármilyen más lista, amit önmagunkban felállítunk, ezért bár nagymértékben tükrözi a magyar nyelv hangzását a rövid, felpattanó, egyszótagos szavakkal, legalább annyira tükrözi Kosztolányi személyét is.
Ha egy viszonylag objektív listát szeretnénk felállítani, akkor több embert kell megkérdeznünk a témában egynél, és még így is nagyon nehézkesen tudunk majd mindössze tíz szót összeszedni a sokból, mert hát, kinek mi tetszik.
Pár évvel ezelőtt készült egy felmérés arról, hogy a nem magyar ajkú külföldiek szerint melyek nyelvünk legszebb szavai. Talán elsőre meghökkentő lehet, de a legtöbb szavazat a cipőfűző és a halolaj szavakra érkezett, miszerint ezek volnának a magyarságnak ékességei.
Ha viszont belegondolunk, mégsem olyan hülyeség ez, hiszen a szavak jelentésének ismerete hiányában a cipőfűző és a halolaj tényleg egy érdekes hangzással bír.
Itt ütközik ki a kérdés, mi szerint válogassuk a szavakat, hangalakjuk vagy a jelentésük alapján?
Kosztolányi amellett, hogy íróként, műfordítóként, valamint költőként is egyaránt tevékenykedett, nagyon határozott álláspontú nyelvművelő is volt.
Na már most, milyen madár az a nyelvművelő?
Olyan, lehetőleg hozzáértő ember, aki a nyelv életébe tudatosan avatkozik bele, vizsgálja és tanulmányozza annak változásait fejlődéseit.
Szlovákiai magyarként nyelvünk megőrzése és vizsgálata elég hangsúlyos feladatunk kellene, hogy legyen, ugyanis a szlovák nyelvvel való mindennapos érintkezés nyomán olyan nyelvkörnyezetben élünk, amely tele van tűzdelve mindenféle szlovák jövevényszavakkal, és ha ez még nem lenne elegendő,
a globalizáció következményeként kapunk a nyakunkba egy rakás javarészt angol nyelvből átvett idegen szót is.
És még egy szót sem ejtettünk olyan szavakról, amelyeknek csak itt és csak számunkra van értelme. Amit megtanultunk öreganyáinktól, öregapáinktól, nem biztos, hogy mind szerepelnek az úgynevezett irodalmi nyelv szavai közt, hisz lehet, hogy a szomszéd járásban már meg sem értik.
Ezek a jövevényszavak és tájszavak először csak a mindennapi szóhasználatban jelennek meg, de a későbbiekben, ha olyannyira gyakorivá válnak, már bekerülhetnek a szótárakba is.
Itt van az a pont, ahol a nyelvművelők csapata két nagy csoportra szakad. Az egyik csoport azt állítja, hogy ezek a különféle átvett szavak roncsolják a nyelvünket és károsítják azt, míg a másik részük azt mondja, ez hozzá tartozik minden élő nyelv életéhez, és igazodnunk kell a változásokhoz úgy, hogy közben a régi értékeket is megőrizzük.
Míg a véget nem érő sziszifuszi harc folyamatosan zajlik a fejünk fölött, és a szakértők tanulmányt publikáció után vágnak baltaként egymás fejéhez, mi erről mit sem tudva békésen használjuk ezeket az emlegetett szavakat.
Megsajnálva kicsit ezeket a nyelvművelőket, gondolkozzunk el azon csallóköziként, melyik lehet ugyan a tíz legszebb csallóközi szó?
