XVIII. labdarúgó-világbajnokság – 2006, Németország
Telik az idő, már 2006-ot írtunk. Isten kegyelméből a harmadik ikszet húztam a nevem mellé ebben az esztendőben. A korábbiakhoz képest, ebből az időszakból sokkal kevesebb („focis”) emlék maradt meg bennem. Hogy miért, erre egy viselkedést elemző szakember jobban tudná a választ.
Én azért megpróbáltam kifürkészni az okát, pusztán „DAC-ból”. Szóval, a dunaszerdahelyi együttes egy ideje már a második ligában szerénykedett. A nagy csaták 2006-ban csupán múltbéli bejegyzések a krónikákban. Két ismerős név, Tibor Mičinec és Dušan Liba által irányított csapat csak a 12. helyen végzett a bajnokságban. Tehát arra jutottam, ha a DAC csillaga – egy időre – elhalványul, maga a foci is „megkopik” az emberben. Azért az eszembe jutott, hogy ekkor már sárga-kék mezben rúgta a bőrt Frankó barátom legendás játékosa, a Buka Pali. De lássunk neki a 06. résznek 06-ról…
Minden idők legesélytelenebb csapata nyerte a portugáliai Eb-t 2004-ben.
A kontinensviadalt az a két együttes nyitotta meg, melyek aztán a döntőben is találkoztak: Portugália–Görögország 0:1! Otto Rehhagel görög szövetségi kapitány csapatának aranyérméhez nem fért kétség, de ezt a sikert a 2006-os világbajnoki selejtezőkre már képtelen volt átmenteni. A 18. világbajnokság rendezésének jogát Németország kapta meg. Hogy ezért volt-e, nem tudom, de „divatba jöttek” a német szakemberek az egyes válogatottak kispadjain. Lothar Matthäus a magyar nemzeti tizenegy irányítására vállalkozott. A vállalkozás két év alatt, valahol a hortobágyi Kilenclyukú híd és Balatonakarattya között megbukott. Míg az MLSZ-ben az aktuális okokat és a kifogásokat keresték, addig a szlovák válogatott kapott egy (pót)esélyt a sorstól. Végül nekik sem sikerült átvergődni pótselejtezőn Deutschland-ba.
Viszont én ott voltam a helyszínen, csak Münchenben „eltévesztettem” a stadiont.
Édesapámmal vágtunk neki a Müncheni Olimpiai Stadion meghódításának, ahol már nem rendeztek labdarúgó mérkőzéseket akkor. Minket nem is a vb érdekelt, hanem hogy 1988-ban itt lőtte Szaban Tibor a DAC egyetlen gólját a Bayern ellen. Eltévedni a városban nem lehetett, mert az Olimpiai Park tévétornya mindenhonnan látható volt. Leszállva a vonatról, utunk „toronyiránt” vezetett ebbe a hatalmas létesítménybe. Pókhálószerű tetőszerkezetei a földből kinőve az „égig értek”, majd visszameredtek ugyanoda, ahonnan elindultak. Csodálatos összhangban a természettel, a zöld szín dominált mindegyiken. Az akkori, tekerős fotómasinánkkal ezt-azt meg is örökítettünk. Csak a focicsapatot nem sikerült, lévén az a másik müncheni „albérlővel” együtt átköltözött a világbajnokságra épült Arénába (ha kiírom a nevét, kapok-e kedvezményt a biztosításomra? 🙂
Goleo, a német mezbe bújt aranyos oroszlán és Pille, a focilabda.
Ők voltak a vb kabalafigurái. Goleo-t nem kell különösebben bemutatnom, Pille viszont németül kb. annyit tesz, mint nálunk a „laszti”. Ez az oroszlán, egy „hatossal” a hátán, rajta volt mindenen, a szemeteskukáktól kezdve a 16 karátos nyakláncig. Kisfiamnak plüssjáték formájában, míg nekem pár képeslapnyi jutott. Először fordult elő, hogy a címvédőnek is selejtezőt kellett játszania. Talán ebbe fáradtak bele a brazilok, mert a negyeddöntőben kiestek.A legjobb négy közé kizárólag európai válogatottak jutottak, így a döntőben két szomszédos nemzet fiai találkoztak. Az olaszok és a franciák nagyon jól ismerték egymást, Materazzi még Zidane húgáról is tudott pár titkot! J
Zidane góljával vezettek a franciák a döntőben, majd „Zizou” fejelt egyet a hosszabbításban is. Csak az nem lett gól!
Az olasz bundabotrány miatt már az is meglepetést okozott, hogy Marcello Lippi együttese képes volt a döntőig menetelni. Még a vb előtti edzőtáborból számos játékos járt a rendőrségre különböző kihallgatásokra. Ennek ellenére az olaszok a védekezésben és a támadójátékban is egyaránt jeleskedtek.
Maga a finálé elsősorban nem az izgalmas csatáról marad emlékezetes, hanem Zinedine Zidane-ról. A torna legjobbjának választott játékmester pályafutásának utolsó meccse volt a döntő! Ő szerezte büntetőből a franciák vezető gólját, azonban a hosszabbításban összeszólalkozott az egyenlítő találatot szerző Marco Materazzival, akit nagy erővel mellkason fejelt, és ezért kiállították. Hogy mit mondott neki pontosan Materazzi, azt sokáig találgatták. Még szájról olvasni tudó szakembereket is bevetettek. Később, ha jól emlékszem, maga az olasz vallotta be, hogy Zidane húgát „hozta szóba”, amitől annak „elgurult a gyógyszere”. Végül a büntetőrúgások döntötték el az első hely sorsát. Olaszország negyedik vb-diadalát aratta, ezzel a legeredményesebb európai gárda lett. Én pedig technikailag „visszafejlődtem”, mert a döntőt egy hordozható fekete-fehér készüléken izgulhattam végig. Inkább azon téptem magam, hogy tudjam követni az adást, amely minden volt, csak nem kiváló. Ha nem gond, a helyszínt inkább nem említeném, előfordulhat, hogy a főnököm is olvas Klikkout-ot. A harmadik helyezés a házigazda németeknek jutott. „Négy év múlva” Afrikába utazunk, ha velem tartanának, kérem a vuvuzelájukat hagyják otthon! Köszönöm!
(Roberto)