DAC-meccset (nem Nápolyt) látni és meghalni

Gondolom, nem voltam egyedül, aki a válogatott szünetet a leghosszabb két hétnek (all time) könyvelte el két DAC-meccs között. Igen, ugyanúgy két hét volt, mint már talán százszor, de mostanság ilyen „pihenő” örökkévalóságnak tűnik… Miért? Azért, mert egyszerűen rohadtul jó nézni ezt a focit, élvezni ezt a hangulatot, örülni a gólóknak, és nyerni egyik meccset a másik után…

Nyerni. Mondom, nyerni! Ezekkel a mámoros érzésekkel nem lehet betelni, habzsoljuk ezt a focimannát, mintha erre lenne szüksége a testünknek, nem pedig vérre, vízre, levegőre… Nyerni. Mondom, nyerni! Igen, a focinak van szépsége, de a focinak a legkívánatosabb szépsége nyerni, és közben szépen játszani. Kérem alázattal, adattassék meg nekem, hogy bejelenthessem: meccseket nyerünk szép focival. Pont.

Örzsik Ödön felvételei

Pedig csak egy sima mezei Zólyombrézóval játszottunk. Hétezerötszáztizenöt. Zólyombrézóra. Azt hiszem, hogy ennek a titka az, hogy elsősorban nem az ellenfélre, hanem a DAC-ra kíváncsi nézőkkel telik meg a lelátó. Ez javarészt mindig is így volt, de mostanság kiváltképp ez az igazság. Na, ne járj meccsre ilyen foci mellett!!!

ejszakai furdozes

Focifieszta volt ez kilencven percen át, annak ellenére, hogy sokáig a vendégek tartották a kezükben a három pontot. Hm… Mintha a levegőben szállingózott volna az az érzés, hogy végül úgyis nyerünk!

 

Dream, sweet dream… Édes álom az egész, de itt az ideje, hogy szót váltsunk a meccs fontos pillanatairól.

Šatka – a bűnbánatos

Fejre állhat akár az egész Csallóköz, de szerintem egy biztos: logikus döntés egy olyan helyzetben, mint amilyenbe Šatka került a hat válogatott játékostársával, hogy cserepadra kerül egy játékos. Elsősorban azért, mert ilyet nem ildomos csinálni, de nem utolsósorban

borítékolni lehetett a meccs előtt, hogy ilyen fiatal játékost ez az ügy megvisel, és érezhető lesz a teljesítményén.

 

Így is volt (bár Tomi Huk se volt magabiztos), annak ellenére, hogy Šatka igyekezett, beleadva anyait-apait. Egyszerűen megviselte az ügy. Meglehet, hogy ilyen helyzetben pályára lépni nehezebb volt, mint elfogadni egy meccsbüntit… Pont.

Špiriak – a jobbhátvéd

Nem kell leírni a gyereket, ez a teljesítménye semmiképpen sem jelenti azt, hogy becsukjuk a Fortuna Ligás kaput előtte. Egy meccs után brutális döntés lenne. Viszont tény, hogy szükség volt őt lecserélni.

Vida Máté – a szétszórt

Az eddig jól teljesítő Máté legrosszabb teljesítményét láttuk. A pontot az i betűre nálam az tette fel, amikor úgy fejelt a labdába, hogy nem is ugrott fel, és így szerencsétlenül hátracsúsztatta a labdát egy veszélyes fejpárharcra. A tegnapi nem Máté napja volt. Pont.

Brutálisan jó csere…

A meccs legfontosabb pillanata. Edzői mestermunka! Feljön Tretyakov, lemegy Špiriak és a helyére megy Vida Máté. Ezután még néhány logikus dominó effektussal bíró kisebb-nagyobb korrekció, és érezhetővé, láthatóvá válik, hogy játékban vagyunk és leszünk, és fordítani tudunk.

Tretyakov – az abszolút zsoli

Minden meccs előtt sziszegek, hogy cserepados Maxim, de csak pár másodpercig, mert tudatosítani kell egy dolgot. Per pillanat hihetetlen szükség van arra, hogy a cserepadon legyen egy Maxim-féle játékos, aki a csere után megváltoztatja a játék képét.

Maxim ilyen, és remekül végzi a munkáját.

 

Szerintem, bár túlnyomórészt cserepadosan, az egyik legjobb játékosunk. Ezt tudtára kell adni, talán nekünk szurkolóknak is, nehogy a cserepad demotiválja őt. Kell még egy ilyen erős spíler a cserepadra.

Vida Kris és Kalmár Zsolt – az ágyúsok

Elképesztő, ahogy mindkét srác körbelövöldözte a kaput. Érdekesen nézhet ki a statisztika grafikája a két srác lövéseiről… Ami a legfontosabb, Zsolt betalált, és nem is akárhogyan. Nekem tetszik, ahogy meccsről meccsre képes saját magát helyzetbe hozni, akár két játékoson keresztül. Másrészt, nem biztos, hogy a lövéseknél mindenképpen a vinklit kell célozgatni…

Davis – a beadások ura

Meccsről meccsre nagyobb öröm őt nézni. Pont. Vagyis… Nem lenne jó, ha megszokná, hogy a támadásainknál megáll a tizenhatos előtt, rálép a labdára, vagy állva várja (labdával) az ellenfelet, ahogy a copacabanai homokfocizás közben teszik a brazil labdazsonglőrök…

Bayo – akinek nagyon kellett egy ilyen meccs

Két gól, fejjel és lábbal. Bingó. Díjazom az aktív védekezését, ahogy sok esetben csatlakozott a defenzív munkába.

Fuuu… meddig írjak még? Igen, igen, ilyen meccsekről akár novellát is lehetne írni…

Hm… Jó nézni Hyballa fociját, jó nézni a „Young guns” megnevezésű csapatot, jó nézni, amit művel ez a „Kinderteam”… És jó minderről írni!

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább