Fotó: Ugróczky István
A vers megjelent a Klikk Out 2018/10. számában.
…
Impresszió
Fél kilenc.
Az ablakkereteken túl
hétmázsás,
urbánus magányok.
Vihar előtti hűvös szél,
baljós, színátmenetes felhősávok.
Szívesebben állnék egy mező közepén,
meztelen lélekkel,
mezítlábasan.
Széttárt karral belefürödnék,
beletörölköznék a hirtelen huzatba,
vagy egy szétzilált hajzuhatagba.
Ujjamon hintáztatni nyolcszáz fokos parazsat:
hátha ma nem éget meg,
hátha ma nem fáj.
Átlélegezni.
Meghívót kapni egy egyszemélyes szeánszra.
A gerincen végigszaladó libabőr
csak egy felszakadó sóhaj,
valószerűtlen látomás
– csütörtöki lázálom.
Valaki épp kulcscsomót csörgetve zár,
halkan kíséri
egy-egy gondolat önhitt dekódolása,
s az este dekoltázsára hajoló,
borgőzös udvariassági körök.
Egy üzenet, amit félálomban, félhomályban gépelsz,
míg a karakterszám megnyúlva elcsorog,
A kaszinó zárva tart –
itt ma senki sem üti meg a Jackpotot.
