Áldás megtapasztalni az egyszerűséget. S ezalatt most nem az együgyűséget, a butaságot értem, hanem inkább arra gondolok, hogy a sok felesleges agymenés helyett igyekezzünk mindig csak egy dologra figyelni.
Annyit panaszkodunk arra, hogy mennyi a feladat, hogy mennyi mindennel kell foglalkozni a munkahelyen és otthon is. Gyakran azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, egyszerűen sok a teendő, priorizálni pedig szinte képtelenség, mert majdhogynem minden egyformán fontos.
Hogy lehet mégis az, hogy van, akinek minden sikerül és még mosolyog is hozzá?
Úgy, hogy elég mindig csak egyre figyelni! Igazából tök logikus. Ha csinálsz valamit, nem tökéletesen elég az, ha egyedül arra figyelsz? Arra az egyre. Hamarabb is végzel, és ha így teszel, kevesebb a hibalehetőség is.
Nagy buktatója a párkapcsolatoknak is, hogy amikor fizikailag a másikkal vagyunk, a fejünkben mégis a félkész teendőinken kattogunk.
Nem biztos, hogy azért, mert mi magunk így tervezzük, így szeretnénk, hanem azért, mert egyszerűen képtelenek vagyunk kizárni a fejükből, hogy ezt és azt még mindig nem csináltuk meg. Sokat segíthet ezen a helyzeten, ha megtanuljuk a fejünkben is elrendezni a dolgainkat, mégpedig fontossági sorrendben és csak azután kezdünk bele a megvalósításukba.
Ez persze a gyakorlatban igencsak nagy tudatosságot, odafigyelést kíván.
Viszont ha fejben előre felkészülünk és számba vesszük, mit kell ma, illetve a követező napokban elvégezni, akkor könnyebben megalkothatunk egy körülbelüli ütemtervet, és nem lesz „bűntudatunk” akkor sem, ha kellemesen vacsorázunk otthon a családunkkal ahelyett, hogy ezt vagy azt csinálnánk.
Fontos, hogy odafigyeljünk arra, ahol épp vagyunk, amit épp csinálunk. Most is, amikor ezt olvasod. Hagyd abba a rágást, a zenehallgatást, figyelj ide, figyelj rám! Majd ha befejezted, zárd be az oldalt, és amit csinálni fogsz, arra is igyekezz teljes valóddal odafigyelni!
Ugye milyen jó ez az egyszerűség, mindig csak egyre koncentrálni? Légy mindig jelen!
