A nők sokszor óriási hibába esnek. Képesek vagyunk szinte halálosan szerelmesnek lenni, s ilyenkor mindent megtennénk azért, hogy a választottunk mellettünk maradjunk, egész életünkben fogja a kezünket.
De ehhez nem elég, ha csak az egyik fél szeret, a másiknak is ugyanúgy kell éreznie. S ha ez nem így van, az egésznek semmi értelme. Ennek ellenére sokan követik el a lehető legnagyobb hibát. Teherbe esnek.
A párjuk tudta nélkül elhagyják a védekezést, s minden erejükkel azon dolgoznak, hogy összejöjjön a baba. Még akár arra is képesek, hogy valaki mástól essenek teherbe, majd szerelmüknek azt hazudják, a kicsi az övé. Mindezt valószínűleg a kétségbeesés és végső elkeseredés szüli. Olykor szinte önkívületi állapotba kerül egy nő, ha elveszíti kedvesét. Ugyanakkor ki merem jelenteni, erre a cselekedetre nincs mentség!
Egy élettel senkinek, semmilyen körülmények közt nem áll jogában játszani!
Hiszen egy gyermekkel nem láncolhatunk magunkhoz senkit. Persze, lehet, hogy ideig-óráig működik e stratégia, de az, hogy a kicsi miatt kedvesünk mellettünk marad, nem azt jelenti, hogy szeret minket és boldogságban fogjuk leélni az életünket. Mindent csak a születendő gyermeke jólétéért tesz.
De vajon boldog élete lesz egy ilyen körülmények közé csöppenő apróságnak?
Egy új életnek melegséggel teli otthonra, nemcsak őt, de egymást is őszintén szerető szülőkre, harmóniára és megértésre van szüksége. Márpedig, ha valaki muszájból marad mellettünk, kötve hiszem, hogy pozitív légkört teremt otthonunkban. Köztudott, a gyermekek megérzik, ha baj van. Ha mi feszültek vagyunk, a pici baba sem lesz nyugodt. S gondoljuk csak kicsit tovább a történetet…
Vajon meddig képes egy férfi feláldozni boldogságát a gyermeke érdekében?
Bizonyára eljön majd az a pont, amikor búcsút int a párkapcsolatnak. Ami teljesen érthető. Így az őrült tervünkkel nem értünk el semmit, csak egy kis időt nyertünk magunknak, biztosítva ezzel azt, hogy gyermekünknek végig kelljen néznie, ahogyan a szülei elválnak egymástól…
