XIX. labdarúgó-világbajnokság – Dél-Afrikai Köztársaság, 2010
Talán még nem említettem, mennyire szeretek rádiózni. Néha kényszerből, máskor a saját magam szórakoztatására a rádióban hallgatom meg a meccseket, összefoglalókat. Ma már nem „divat”, de régebben követhető volt így a hazai labdarúgó-bajnokság, vagy éppen a magyar NB1. Az első ilyen körkapcsolásos emlék még 1985-ből való. A DAC először szerepelt idegenben az élvonalban, és Prágában súlyos zakót kapott. A vereséget kishíján az öreg Sokol rádiónk bánta, amit apám kilátásba helyezett kidobni a nyolcadik emeletről. Kár lett volna érte, talán sosem lettem volna „függő”. Évekkel később a rádióban hallottam meg először a vb-k legfülbemászóbb dalát:
Halld a hangom, hidd az álmom, vidd magasra, égbe szálljon, lelked büszke, szíved lángol, gátak nélkül, bárhol játszol…
…kezdte Gundel Takács Gábor a Telesport „Nálunk van a labda” című dalát, amely a 2010 nyarán, a dél-afrikai vb-re íródott Wavin’ flag magyar „mutációja” volt. Amúgy nem ez az esemény hivatalos dala. A felhozatal sikeres lett, így inkább Shakira Waka Waka-jára rázta a hátsóját mindenki. Olyanra színezték a foci világát, amelyből nyilvánvalóvá vált, valami mást kapunk. Valami újat, amit még nem láttunk, nem hallottunk, és nem szagoltunk. Igaz is, hiszen először repült a vb nehéz aranykupája Afrikába.
Afrikába, annak is a déli fertályára, ahol a nyár nem a mi nyarunk, de a tél sem fenyeget annyira, mint nálunk.
A magyar válogatott ’86 óta már a hetedik alkalommal nem jutott ki. Erwin Koeman szövetségi kapitány a fapapucsát is eladta volna a sikerért egy szélmalom alatt. Viszont Szlovákiának az öngól is „elég volt”, hogy csoportgyőztesként zárja a selejtezőt. Ez volt az első világbajnoksága a „našik”-nak, akik sosem lesznek igazán az „enyémek”. Ismét megvettem az olasz cég matricás albumát, ahogy a ’88-as Eb óta mindig. Igazából csak passzióból, már nem vonzott annyira teleragasztani azt (’88 után egyébként sosem sikerült). Apropó Eb, a spanyolok nyerték 2008-ban, így Európa „királyaiként” jöttek a fekete kontinensre. Stílusosan alkottak egy ideillő kifejezést a játékukról. A tiki-taka az egyérintős, rövid passzos focit jelentette, annak is a fenomenális fajtáját. Bár volt, aki falra mászott tőle, és sűrűn kritizálta a védekezésre épülő stílust.
Itt még nem állt meg az új fogalmak tárháza, jött a Jabulani, a vuvuzela, meg Zakumi… Ahogy a DAC-nál is közeledett a MACH game over…
Jabulani – így hívták a labdát, ami hozzánk is eljutott. Kicsit kiszámíthatatlan kanyarodása sokszor becsapta a hálóőröket. Dunaszerdahelyen 2008-ban új időszámítás kezdődött, megint az első ligában, megatervekkel és homokviharral. Tervekkel, melyből alig valósult meg valami, de ebben nem a Jabulani volt a felelős! Abban sem, hogy csupán a 10. helyen zártuk a vb előtt éppen csak befejeződött bajnokságot Radványi Mikivel a kispadon. Remélem nem gond, hogy a DAC-meccseken fújtam a „vasutas” trombitám?! Azon legalább nem csak egy szólam volt, mint az elviselhetetlen hangzású vuvuzelán. A darázskürt „megölte” minden mérkőzés hangulatát, tévében és rádióban egyaránt. Még Dunaszerdahelyre is jutott pár darab ebből az afrikai „hangszerből”. Hálistennek, hamar elvesztek…
Ahogy Novotny Zoltán, a kortárs magyar sportrádiózás legendája mondta: „csak fújják, de hogy minek?”
Mielőtt folytatnám a szövegelést, bemutatnám aktuális főhősünket. Tehát egy leopárd, aki imádja a focit. Zakuminak hívják, és ő volt a 2010-es vb kabalája. Mindezt zöld-sárgában – országa színeiben –, tolta élénk egy hónapon keresztül. És akkor:
Zöld a pálya, fenn a zászló, hullámzik már a lelátó, a mi hősünk sose fáradt, ki most játszik, egyre bátrabb…
Szinte hallom, kedves olvasóm, ahogy dúdolja tovább a nótát. Közben feleleveníteném, hogy Vlado Weiss fiai, legyőzve az olaszokat, továbbjutottak a csoportjukból. Majd a döntőbe jutott hollandok már megállították őket. És ha már a fináléról beszélünk, ott a hollandok ellenfele a már „bemutatott” spanyolok voltak. A döntő pont olyan unalmasra sikeredett, mint az egész vb. Kivéve egy valamit, ugye kitalálták? Na gyerünk, nyomjuk tovább:
Foci egy mámor, légy te is bátor, rúgd el a labdát bár milyen távol már, ez neked is jár, hisz te vagy a sztár!
Mintha csak tegnap történt volna, a Zerda teraszán ittunk a spanyol győzelemre. A boss pedig felírta a falra az utolsó eredményt is: Spanyolország–Hollandia 1:0…
(Roberto)
