Kellett egy ilyen meccs. A mérkőzés utáni pillanatokban mindenki csak alapgázon fejtett ki elemzéseket a közegünkből. A leggyakoribb mondatok egyike: ez a három pont nagyon kellett, mindegy, milyen focival…
Valahogy így, és az első meccsboncolgatások a legjobb játékosokról szóló voksokról és a fegyelmezett védekezésről szóltak.
Na, vegyem sorjában… Ez a taktika szerintem egy ad hoc stratégia volt, teljesen logikus, hiszen az Asterix-Obelix focit hanyagolni kellett, ha másért nem, hát Kalmár hiánya és a cserepad miatt. A cserepadon Tretyakov sérülten ült, tehát lényegében Maksim-formátumú cserénk egy sem volt.
Nem utolsósorban, Hyballa is tudatosította, hogy most nyerni kell, mert erre van szüksége mindenkinek. Bár, másodikok voltunk, összegyűlt elég sok probléma, gondolom, hogy arra már nincs szükség, hogy ezeket újonnan ecseteljem.
Kapus. Remek volt és a végén, szerintem nemcsak a karrierje talán egyik legfontosabb bravúrját mutatta be, hanem a szezon egyik legfontosabb momentumának könyvelhetjük el a védését. Bárki lesz egy esetleges szezonvégi sikernél a kapusunk, én ezt a Jedlička-mozzanatot megemlítem.
Hátvédek. A két középhátvéd pontosan azt mutatta játékával, ami elvárunk tőlük, és ez nem csupán a defenzív taktika, vagy játékostársaik fegyelmezettebb hozzáállása miatt volt. A hangszálakat nem a felesleges vitákra használták, hanem a csapat irányítására. Szervezetten játszottak és koncentráltak, a játékukban volt kellő alázat minden egyes párbajhoz – nem becsültek le semmit, és a levegőben is biztosabbak voltak, mint eddig. Srácok, csak így tovább, így kiharcolható a respekt a játékostársaitoktól, és a csapatunk stabil jellemző vonása lehet az általatok vezényelt szilárd védekezés – a Hyballa-féle offenzív felfogás mellett is.
Davis. Lenyűgöző formában játszott, de a meccs végén eljátszott könnyelműsködésért nem dicsérem, sőt, majdnem elszállt a három pont, amikor elvesztette a labdát, majdnem utolsóként.
Záhumenský. Csupaszív játékos, remekül szerelt, és rengeteg fekete munkát láttam tőle, picit megakad a gépezete, amikor alkotnia kell, elöl gyorsabban kellene továbbítani a labdát a kreatívabb játéksoknak. Amúgy, minden elismerésem.
Vidáék. Krisnek kellett a gól, és minél tovább, annál jobban hasonlított a top formában lévő Krisre. Máté legjobb meccse volt, és a meccs egyik legjobbja volt.
Herc. Kulcsfontosságú figura, aki rengeteget vállalt magára, tehát logikus, hogy rontott is, de lényeges volt az, ami bejött neki a meccsen – a sikeres mozzanatok tányérjából nagy kanállal meríthettünk.
Bednár. Ennél a defenzív védelemnél jobban érvényesült, mint a nyitott játékunk mellett, emlékezzünk, az előző meccseken nem egy eladott labdát írhattunk a számlájára, ami veszélyes szituációkat idézett elő. Fiatalka még, és ezen a meccsen is volt üresjárata, de ez érthető, hogy fiatalon nem kiegyensúlyozott a teljesítménye. Személy szerint óvatosan adagolnám a meccseket Bednárnak, ellenfél és taktika alapján, nehogy nagyot égjen egy nyitott foci mellett.
Bayo. Gólt nem szerzett, de lefoglalt két-három nyitrai játékost, ami fontos volt, főleg, amikor a végén támadni szerettek volna, de Bayo miatt két játékosnak maradnia kellett hátul – ez egy benefit, amit a statisztikákban soha nem olvashatunk, de meccseket dönthet.
Hyballa. Nyerni akart és remekül felmérte, mire volt Nyitra ellen a csapatnak. Sokszor a cserepad mérvadó. Szerencsére, a védekezésünknek is volt egy érdekes és élvezhető arculata, variabilis volt, Vida Máté, Herc és Bednár se játszotta a meccset végig egy sablon alapján. Sokkal inkább konkrét rendszerről, fegyelmezett és taktikailag jól kivitelezett meccsről beszélhetünk.
Szerintem ez nem egy mérföldköves változás a filozófiából, hosszútávon nem ez Hyballa stílusa, tehát nem biztos, hogy hosszútávon ez működne. Ami leolvasható az utóbbi hetek történéseiből – a tavasz előtt alaposan erősíteni kell a cserepadot, és a tipológia szempontjából ez a kezdőbe két játékost jelent. Szerintem. Aztán folytathatja teli rüszttel Hyballa azt, amit elkezdett.
U.I. Hihetetlenül örült mindenki a győzelemnek, hozzáteszem, ez valahogy más győzelmi boldogság volt, mint amilyet eddig észleltem. Kezdünk felnőttekként dolgozni, gondolkodni a fociról, és a győzelmi örömünkről ez nagyon lejön. A nyitra elleni győzelmi kórust a szív és az ész vezényelte, úgy, ahogy még talán soha.
Ja, és a koreó? Lengyel Krisztián, soha nem feledjük, mit tettek veled!
