Saját bőrös tapasztalataim és a tanulságok, amiket érdemes volt felismerni, megérteni, majd javítani rajtuk. Nem mintha annyi időd lenne, hisz amíg engem olvasol, addig sem a problémák felgöngyölítésén fáradozol.
De, a nagybetűs DE: ha felismered és kimondod őket – amivel egyúttal manifesztálod is mindezeket –, akkor megfoghatóakká, azaz egy csapásra legyőzhetővé is válnak. Ne hagyd hát, hogy tovább kísértsenek a sötétben!
Egyenként is megérnének egy-egy misét. (Nem is ígérem, hogy nem fogom őket még jobban kibontani a későbbiekben.)
Ne akarj minden lenni!
Ez talán a legfontosabb és leginkább észben tartandó szabály. Anya vagy, Apa vagy. Nem lehetsz mindkettő, nem is kéri senki. Nem kell! A gyermekednek sem jó, ha magadtól idegen módon viselkedsz. Ne erőltess magadra semmit sem csak azért, mert azt hiszed, úgy kellene.
Tudom, titkon minden egyedülálló anya arra vágyik, hogy legyen mellette egy erős, megbízható, támaszt nyújtó férfi, aki ha kell, képes gondoskodni rólatok. Egy apa fejében ugyanez játszódik le, épp csak egy megértő, türelmes és elfogadó anyát képzelve el.
Egy valami viszont biztos, magad alól húzod ki a szőnyeget, ha nem önmagaddal azonosulsz, ha nem magadra és befelé figyelsz, hanem egy kósza, levegőben repkedő, íratlan szabályokból álló törvénykönyvet követsz, amit még csak meg sem tudsz fogni.
Minduntalan igazodni próbálsz és az összes elvárásnak megfelelni. Merd vállalni, hogy ez nem megy! Ezzel pedig nincs is semmi baj. Légy tisztában vele és vállald! Vállald a gyermeked felé, a családod felé és ami a legfontosabb, a magad felé is.! Nem kell mindennek lenned! Győzöm magamnak is folyamatosan ismételgetni.
Ismerd be, hogy nem bírod egyedül!
Vagy csak annyit, hogy nem mindig bírod egyedül. De ismerd el, hogy nem megy az olyan egyszerűen, mint ahogy eltervezted! Békülj ki magaddal és azzal, hogy nem vagy tökéletes! Hidd el, így van ez jól! De Te szeretnél a lehető legtöbb minőségi időt a gyermekeddel, gyermekeiddel tölteni, mégsem vagy képes erre egyedül. Szalad a lakás, ott a sok mosatlan edény, halmokban áll a szennyes, közben a gyerek is sír utánad. Merre indulj elsőként?
Ne szemérmeskedj, merj segítséget kérni! Apró dolgok is rengeteget adhatnak.
– Gondolkodj és tervezz előre! A praktikum hasznos tulajdonság, a célorientáltságod fejlesztésével pedig képes lehetsz sok-sok értékes percet spórolni.
– A szomszéd délután átadott palacsintája egyben a vacsora is lehet!
– Készíts el előre olyan ételeket, amiket szerettek és fagyasztáskompatibilisek is, hogy csak elő kelljen kapni, ha épp a játszás az első, de párhuzamosan főzni is kellene!
– Ha van kósza férfierő a környéken, szedd össze a megjavítandók listáját és kérdezz rá, hátha épp szakértő a témában!
– Ha egyedülálló apaként a női leleményesség hiányzik, szerezz tippeket szomszédból, az oviból, a suliból. Ne félj rákérdezni! A nők imádják, ha férfiaknak adhatnak háztartási tanácsokat.
Állj két lábbal a földön!
Próbálj racionalizálni! Ne ringasd magad ábrándokba, mert teljesen felesleges! Magadat is összezavarod és nincs ott melletted más, aki elmondja: na, most hülyeségeket beszélsz.
Egy zárt világ lakóiként – ahogy egy családnál sajnos egyre megszokottabb –, lassacskán izolálódni kezdenek a tagok. Ne hagyd ezt! Engedd meg magatoknak, hogy kikapcsolódjatok, mégpedig együtt! Ha kell, a „normál élet” szabályait is áthágva szökjetek el, hogy együtt önmagatok lehessetek.
Egy hosszú közös sétán a falevelek gyűjtése, egy kis laza vonatozás, egy finom szelet torta a kedvenc cukrászdánkban, egy váratlan látogatás a szomszéd falu játszóterén, és újdonságot csempészhetsz a hétköznapjaitokba.
S ami még az irracionális képzelgésekhez tartozik: hagyd abba az ábrándozást! Legalábbis ne vedd őket annyira komolyan, mint kislány korodban tetted volna!
Itt vagyunk. Most van. Ne gyengítsd magad azzal, hogy olyan dolgok után vágyódsz, ami jelenleg nem adathat meg! Ez a gyengeség pedig meglátszik az önbizalmadon, meglátszik, hogy azt érzed, egyedül nem vagy képes kézben tartani a dolgokat.
Nincs annál jobb dolog, mint a tükörbe nézve elmondani, hogy Én vagyok az, látom magam. Szeretem, amilyen vagyok! Voltam, amilyen voltam, lettem, amilyen lettem, de végre tisztában vagyok magammal, a képességeimmel és a határaimmal is.
Ha jobban belegondolok, ahhoz, hogy minden működhessen egyedülálló szülőként is, nincs is más választásod, mint jól lenni! Ami pedig ebben megakadályoz és aláaknázhatja az eddig felépített közös életeteket, fogadd óvatosan, fenntartással, s csak akkor lépj tovább, ha elég erős vagy ahhoz, hogy ha kell, bármikor elengedd!
