A második világháború csatáit, fontosabb eseményeit előszeretettel adaptálja Hollywood. Vannak, amelyek fölött eljár az idő, mégis klasszikusoknak számítanak. Az egyik, ha nem a leghíresebb ilyen film Steven Spielberg 1998-as remekműve, a Ryan közlegény megmentése; egy másik ilyen pedig a David Ayer által rendezett és írt Harag.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Nagypál Levente
Joggal nevezhetnénk a háborús filmek reformjának a Ryan közlegény megmentését, amely a középpontba már nem kifejezetten a katonákat vagy az adott történelmi eseményt helyezte, hanem annak naturalisztikus és objektív ábrázolására törekedett.
A film katalizátora a Ryan család majdnem teljes „kihalása” volt; a három gyermekből ketten elestek a frontvonalban, a harmadik pedig a történtek idején is ott tartózkodik. Miller századosnak (Tom Hanks) és csapatának a feladata az ifjú kimentése és hazaszállítása, hogy családneve fennmaradhasson. A történet kicsit bugyutának hathat, hiszen nehéz elképzelni, hogy egy osztag életét egyetlen katonáért kockára tegye a vezérkar, főleg a D-nap kellős közepén. Azonban a film valós eseményekből is merítkezik: a forgatókönyv egy emléktáblán szereplő írás és néhány személyes történet alapján szövődött.
…
A Harag ezzel szemben teljesen más hangvételt képvisel. Története nem feltétlenül összeegyeztethető a történelemmel, a filmet pedig egyfajta idealizmus lengi körül. Tipikus amerikai hősök-náci, zsarnokgyilkos-mészáros ellenállásból fokozatosan árnyalódik az ellentét. Mindkét csoport törekszik a skatulyából való kitörésre (amerikai erőszakoskodás és német segítség a film végén), de ezzel együtt is nagyon mézes-mázas az egész alkotás.
A történet már a háború végjátékában kezdődik, amikor a németeknek átmenetileg valamelyest sikerül visszaszorítaniuk a szövetséges csapatokat. Az újonc Norman (Logan Lerman) egy Harag nevű, Sherman típusú tankba kerül Don Collier (Brad Pitt) parancsnoksága alá. Itt megismerkedhetünk a páncélozott csoda embereivel, akik a központi figurái a történetnek. Céljuk a megmaradt ellenséges erők felszámolása és az út megnyitása Berlin felé. Hangulata sokkal sötétebb az előző filmhez képest. A végjátékban mindenki a túlélésért küzd, és ez a kétségbeesés alakítja ki az egész film atmoszféráját. Láthatunk meghökkentő képeket tragédiákról, értékek pusztulásáról és halálról. Az egész nagyon borongós, legfeljebb pár percre kaphatunk levegőt.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
