Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen olyan emberről írhatok, akinek szinte a születése óta figyelemmel követhetem az életútját. Nagyszüleihez és szüleihez közeli ismeretség fűz, és amikor ő és ikertestvére, Rebeka megszületett, majd lassacskán cseperedni kezdtek, tudtuk, nem mindennapi csajok válnak majd belőlük. Szinte a labdával születtek, és pár év múlva egyértelművé vált, hogy ők és a laszti nagyon jó barátságban lesznek.
Most pár mondatot a Mészáros-lányok egyikéről, Mészáros Rékáról írnék, aki elmesélte, milyen szerepet játszik az életében a kézilabda.
A kézilabdát Dunaszerdahelyen Mészáros Ildikó, mindenki Husi nénije ismertette meg Rékával,
és a kérdésre tornaórán, hogy mit szeretnének csinálni, mindenki egyöntetű választ adott: kézizni!
Az, hogy Réka kézilabdatehetségnek született, az idő múlásával szinte egyértelművé vált, és nem telt bele hosszú idő, a képzeletbeli lépcsők néhány fokát meg is tette. Hipp-hopp Győrben találta magát.
A magyar női kézilabdasport egyik, ha nem a legjobb utánpótlás-akadémiáján olyan közegbe került, ahol élet-halál harc folyik azért, hogy egy fiatal, serdülő, kézilabdát szerető leányzóból felnőtt karriert befutó profi játékos váljék.
Az Európa- és világbajnokságot megjárt Réka életében a győri álom mégis hozott egy fordulatot, engedett a hívó szónak és vendégjátékra hazaköltözött Dunaszerdahelyre.
Sajnos, a kézilabdás csajok esküdt ellensége, lásd Nora Mörk, Görbicz Anita, Tomori Zsuzsi, elérte Rékát is, és a térd engedett.
Jelenleg egy térdműtétből lábadozik, és nagyon várja a rehabilitációs tornát.
Megbeszéltem vele egy, a közeljövőben esedékes videóinterjút, amire igent mondott, és élményeiről, terveiről majd a Klikkout tévében fog nekünk többet mesélni. Addig is csodáljátok meg egy ízig-vérig kézilabdás csaj fotóit.
U.I.: A fotókat Fekete Nándor készítette, akitől nem idegen a kézilabda, és csak annyit mondott, amikor beültünk az autóba: ebből a csajból sugárzik a sportoló, ő kézilabdásnak született.