Önbizalom és önteltség. Elsőre úgy tűnhet a kettő ugyanaz. Bár csupán egy hajszál választja őket el egymástól, közel sincs így.
Az önbizalom nagyon könnyen át tud lendülni önteltségbe. Míg az egyik kifejezetten vonzó lehet, addig a másik szinte taszító. Mi, nők persze sosem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Ezzel talán nincs is baj, hiszen fejlődni csak akkor vagyunk képesek, ha felfedezzük a hiányosságainkat. De túlzásba nem kell esni!
Ha egy férfi kedves szavakkal illet bennünket, egészen egyszerűen örüljünk neki és köszönjük meg. Nem kell tiltakozásba kezdeni, hogy ugyan, téved… Nem is vagyunk olyan szépek és okosak, ahogy ő látja. Ez cseppet sem vonzó.
Egészséges önbizalommal maradhatunk szerények.
Viszont nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ez ne menjen át önteltségbe. Egy egészséges önbizalommal teli nő tisztában van a hibáival, de kedvesen elfogadja a bókokat. Örül nekik, értékeli azokat. Ne ellenkezzünk kézzel-lábbal! Főként ne legyünk álszentek! Gondolok itt arra, amikor legbelül teljesen meg vagyunk elégedve magunkkal, de a külvilágnak nem ezt mondjuk.
Tettetjük az elégedetlenséget, miközben konkrétan a világ legszebb nőjének tartjuk magunkat. Tévhit, hogy ezt nem veszi észre a férfi.
Megérzik, hogy mikor vagyunk őszintén szerények, s mikor játsszuk el azt.
Egy önbizalmát és önértékelését a helyén kezelő nő vonzó és szexi. Egészen különös kisugárzást kapunk tőle. Nem kell, hogy méregdrága, a legújabb divatnak megfelelő ruhadarab legyen rajtunk, elég egy egyszerű, visszafogott darabban megjelennünk, a pozitív kisugárzással tarolni fogunk.
