Immár másodjára kísérjük útjára J. K. Rowling varázsvilágának fiatal varázslény-kutatóját Göthe Salmandert, a Legendás Lények-filmsorozat újabb epizódjában. A film egyszerre folytatja az előzmény sorozatot, valamint egészíti ki a varázslók világát újabb adalékinformációkkal, beinvitálva így a moziba az egyszeri nézőt és a Harry Potter-rajongókat is. Kritikánkból kiderül, sikerült-e a laikus, becsábított nézőknek valami újszerűt és izgalmasat mutatni, és hogy vajon van-e a történetben egy trilógiányi anyag.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Ilyés Alex
A történet rögtön az első epizód végkifejlete után kezdődik. Miután Gellert Grindelwaldot (Johnny Depp), a félelmetes sötét varázslót őrizetbe vették, nem sokáig marad bilincsben, ugyanis belső segítséggel kiszabadul az éjszaka folyamán. Göthe (Eddie Redmayne) eközben megbízást és ajánlatot kap Albus Dumbledore-tól(Jude Law), valamint a Mágiaügyi Minisztériumtól, hogy segítsen megtalálni Credence-t (Ezra Miller), az előző rész kontrollálatlan varázslóját Párizsban. A nyomozás során felbukkannak az előző rész különös mellékszereplői, a Harry Potter-szériából megismert helyszínek és ikonikus szereplők, valamint Grindelwald terve is kiteljesedni látszik.
Talán a történet összefoglalójából is látható, Grindelwald bűntetteivel nagyon sokat szerettek volna markolni. Elsőként meg szerették volna ismételni az első epizód talányát, miszerint egy másik ország varázs világát bemutatva még több háttér információhoz, univerzumbővítéshez és magyarázatokhoz juttatja a nézőt. A történet ezen a szinten körülbelül úgy működik, mint egy utazó dokumentumfilm, de ténylegesen működik. Párizs arculata, a párizsi varázsépületek látványa, a párizsi varázslények és az ehhez kapcsolódó utcai karneválok ízlésesen kerülnek bemutatásra. A látvány izgalmas, a CGI nagyon szép, a kosztümök és a díszlet is korhű és kreatívan vannak belecsempészve a mágikus elemek, mint például egy mozgó szobor, vagy egy miniatűrré változó sátor. Emellett a címszereplő legendás lényeket is nagyon okosan szőtték bele a történetbe, például a francia folklórból átemelt Matagot-kat (démoni macskalény), vagy a kínai eredetű Zouwut (gigantikus repülő szőrös lény).
Ahol a működési problémák kezdődnek, az a többi aspektus és az egyensúly elvesztése. Az első részben a történet sokszor leült, hagyott időt a nézőek megemészteni azt a sok csodát és varázsállatot, amit a szeme elé tárnak, például hosszabb beszélgetős jelenetekkel a mugli (varázstalan személy) karakterrel, aki azonosulási pontként is szolgálhatott a csodálkozó közönségnek. Ebben az epizódban ezek az idők teljesen kimaradtak, a legtöbb dolog teljesen evidensként van kezelve, és úgy épít például a Harry Potter-filmek ismereteire, hogy meg sem próbálja bevonni azokat, akiknek kimaradt az élmény. Ez valahol erénye is a filmnek, ugyanis a cselekmény így tud ténylegesen pörögni, az univerzum így tud nagyobbat növekedni, mégis hiányzik néha az a fellélegzés, ami az első részben megtalálható volt.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
