Bizony, ez jutott az eszembe, amikor megjelent a nézőszám, ami 7777 lett… Képzeljék el, ha LED-fal nyolcasokkal lenne tele, mekkora prúszer… Sorba vitték volna az embereket, stadionostól…
Lehet engem is ezért a cikkért elvisz valaki, ha lehet választanom, legyen Presley.
Ami a lényeg. Díjazom, ha komolyan keresitek azt, amit igazán keresni kellene. De úgy gondolom, hogy ennek nagyon –, látva azt a fotót, ahol a DAC-címer virított – de nagyon más íze volt… Nem tudom, valahogy olyan érzésem van, hogy ez…
Más. Meccs. Mert az elmúlt napokban az is volt. Nem csupán irigység az Akadémiánkra… stb…
A bíróra nem panaszkodhatunk, sőt. Azt hiszem, hogy ez a meccs mutatta meg igazán, mennyire felesleges az aktuális táblázatból kiindulni.
Trencsén nem gyenge. Nagyon erősek voltak és gyorsak, úgy a kis párbajokba, mint úgymond a hosszabb távokon is. Fáradtak voltunk, vagy megártott a játékosainknak a válogatottság? Ez az érv hosszútávon csak egy kategóriába kerülhet: a kifogások kategóriájába.
Sokkal inkább kezdünk kifogyni a meccset nyerő játékosállományból, és már mentálisan is fáradtak vagyunk, beleértve az edzőt és a nézőket is…
Viszont, ilyen nehéz, energiaszívó őszt ebben a ligában szerintem csak a DAC-szurkoló tud megemészteni. Van még két meccs, és ezt valahogy, ha fogcsikorgatva is, de be kell húzni. Tudom, nehéz lesz, mert úgymond ,,rezervára” megy az autónk…
Nyíltan leírom: benne van a pakliban az is, hogy csak egy pontot szedünk össze az utolsó két meccsen.
A lényeg az, hogy amolyan „Rockysan”, véres arccal, vért izzadva, akarattal és szívvel kell felállni a szezon két legnehezebb meccsére. Szívjuk fel magunkat!
U.I. Kötve hiszem, hogy a címben említett nézőszám bejön akár egyszer is, de preventív intézkedésnek a 8799 és 8900 közötti nézőszámokat töröljük all time-ra, biztos, ami biztos.
