Ez lenne a legelső, amin dolgozni kellene. Nem igaz? Nem azon, hogy összegyűjtsük magunkban azokat a paramétereket, amikkel a számunkra ideális partnernek rendelkeznie kell.
Mert milyennek is kellene lennie a tökéletes férfinek, illetve nőnek? Vegyük csak számba! Ja, hogy szeressen? És hogy megértsen és elfogadjon? Hm. S vajon Te minderre képes lennél? Biztosan?
De kezdjük csak az elején. Mit jelent számodra szeretnivalónak lenni? Mitől lesz valaki szeretnivaló? Szeretetre, a szeretetedre méltó. Neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy mások is ezt érezzék Veled szemben? Nem is olyan egyszerű ez, ugye?
Sok-sok belső munka, s még több önismeret segíthet abban, hogy mélyebbre lássunk.
Alázat nélkül neki se kezdj, mert még indulás előtt csúnya kudarcra ítéltetsz. Alázat nélkül ugyanis képtelen vagy a beismerésre. Ha pedig arra is, akkor esélytelen, hogy a rosszul működő belső parancssorodra ráeszmélj. Reménytelen leszel, ha képtelen vagy felismerésre: valamit rosszul csinálsz.
Szeretnivalónak lenni mindenki számára mást jelent. Erre nincs egyezményes szabály. A vallások próbálkoznak ugyan, létezik egy társadalmi morál is, amibe az emberiség már beleszokott. A rossz és a jó emberek valahogy mégis egyértelműen elhatárolódtak. Vagy ennél jóval árnyaltabb a helyzet?
Elsőként, a legfontosabb, amit megtehetsz: próbálj meg a magad szemében szeretnivalónak lenni. Figyeld meg magad, a belső érzelmi működésed, a mindennapi reakcióid, majd kérdőjelezd meg. Azt is, amire azt hitted, nem is volt és nem is lehet soha máshogy. Nézd meg, ki tudsz-e újra egyezni vele, vagy inkább másra vágynál, többet szeretnél. Apró lépésekkel haladj és próbálj a magad harmonikus, belső pontja felé közeledni.
Szeresd magad annyira, hogy képes legyél gőg nélkül, a másikra is szeretettel és alázattal nézni. Mindegy, ki az a másik.
Mindez azért fontos, mert ha mégis azon fáradoznál, hogyan győzz meg valakit arról, hogy te jó vagy, okos és gazdag, félő, hogy csupán azt fogják szeretni benned, hogy te jó, okos, vagy gazdag vagy. Nem Téged. Tudom, hogy ezt mind tudod már. Te tudod, Belső Te! De akkor miért hallgatsz, miért hagyod, hogy a bigott meggyőződéseid, a leleményes észjárásod és a temérdek pénzed eltereljék a figyelmet a szeretnivalóságodról? Ne építs falakat magad köré, tudod mit, ne építs semmit sem!
Amit akarsz, kétkezi erőből úgysem érheted el. Ha pusztán akarással próbálkozol, nem jutsz semmire sem. A szeretnivalóság csak magától nőhet. A nap és a víz erejével, az ár elfogadásával, a saját sorsutadba való belesimulással.
Ha túlságosan meggyőző akarsz lenni, még a végén azonosulsz azzal képpel, amit kitaláltál magadnak és mások is összetévesztenek majd vele. S amikor ez a maszk (is) lehullik – mert minden maszknak kikerülhetetlen létstációja a lehullás –, rá kell eszmélj, nem Téged szerettek. Hanem a jóságod, az okosságod, vagy a pénzed. Eltűnnek mind egy szálig, Te pedig kezdheted elölről az egészet.
