Nyitókép: Fekete Nándor
Annak ellenére, hogy még két meccs előttünk van e cikk írásakor, és két hét múlva mondhatjuk, hogy ég veled őszi szezon, néhány dolog már most borítékolható.
Kezdem Hyballával.
Nem biztos, hogy mindenki azonosult a stílusával. Nem biztos, hogy az extrovertált viselkedése mindenkinek bejön. Nem biztos, hogy mindenki díjazza a Peterben rejlő örök gyermeket, az ehhez társuló viselkedéssel.
Ami (szerintem) biztos: Hyballa egy brutális totálfocit alkalmazott, amíg nem fogyott ki a játékosokból. Látva a cserepadot, behúzta a kéziféket. Szerintem, a játékstílus megváltoztatása kényszer volt, és Peter követelni fogja a keret megerősítését. Sokáig nem fogja bírni a totálfocija nélkül.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/12. számában.
Ami (szerintem) biztos: Elment két tapasztalt játékosunk, mindegy, miért, és maradt egy kindercsapat. Egy dolog volt, hogy ezzel a távozással hogyan boldogul a játékstílusunk, és hogyan a játékosteljesítmény. Miközben erre fókuszáltunk, picit elúszott, hogy a két játékos, akikre leginkább építettünk, fejben nagyon elszálltak. Természetesen, gondok voltak a többi játékos teljesítményénél is, de az eredet a két középhátvéd fejében volt. Kaptak is pofont a sorstól, persze, mindkettő másért.
Ez szerintem elegendő volt ahhoz, hogy innentől ez a két kulcsfontosságú játékosunk alázattal lépjen a pályára. Pont.
Ami (szerintem) biztos: kész az Akadémiánk, és lassan kész a stadion is. Szenzációs az átlag nézőszámunk a hazai meccseken, nem beszélve arról, hogy mennyi szurkoló kíséri csapatunkat az idegenbeli mérkőzésekre.
Látványos focit játszunk, és mérkőzéseinket egyre nagyobb színvonal jellemzi.
Mindez egyelőre nem található meg a többi szlovák klubban. Látva és hallva, hogy az Akadémia megnyitásánál a szlovák vendégek részéről abszolút nem az öröm jött le, hanem az irigység, csak azt írom a cikk végén, hogy mindennel számolhatunk tavasszal. Mondom, mindennel… De kezünkben tartunk nem egy piros ászt…
