A mérkőzés előtt három dolog érdekelt. Mikor fogja a remek labdarúgó, de egyben penta-sportszerűtlen Aldo Baez szétszabni a bírót, mikor teszi tönkre a meccset, és mikor kezd el miatta habozni az idegességtől a DAC szurkolótábora.
Mind a három dolog seperc alatt sikerült neki – a bíró egy iránytűt elvesztő csacsi lett, a meccs egy piszkos és idegesítő akármi volt, és mi sem néztük a meccset Buddha nyugalmával. Kár, hogy Baeznak és társainak nemcsak a játékvezető dőlt be, hanem a játékosaink is. Tudom, nehéz elviselni ilyen provokációkat, de ha megint megnézi a fegyelmi bizottság az egyik játékosunk reakcióját, nem Baez fog hiányozni a tavaszi gigarangadón.
Nehéz ilyen bauer-stílusban játszó ellenfélnél bármilyen individuális vagy csapatjátékunkat elemezni, egyszerűen ez egy piszkos, csúnya meccs volt. Talán Jedličkát említeném meg, akit nem befolyásoltak a mezőnyben történtek.
Két dolgot megemlítenék. Nem használtuk ki Michalík nyilvánvaló súlyfeleslegét – néhány gyors sprint mellette, és csak foggal-körömmel-kézzel védekezhetett volna.
A játékvezető érthetetlenül nem állította ki Baezt, de Herc, ha csak egy picit rutinosan gondolkozik, a szabadrúgásnál belerúgja az előtte egy méterre ólálkodó Baezba a labdát, és Aldo mehetett volna a zuhanyba szedegetni a szappanokat.
Ezek voltak a meccs piszkos, csúnya, árnyékos fejezetei.
Íme a szebbik, napos oldala.
Az előző cikkeimben említettem, hogy a végére maradt a két legnehezebb meccs. Erre a Szered ellenire még ez a jelző is kevés.
Fontos volt, hogy nyerjünk, mert nem lett volna igazságos, ha a közegünk egy ilyen év után nem kap az i betűre egy szép pontot. Megérdemeltük, mert rengeteg munkát, akaratot, energiát fektetett szívvel-lélekkel ebbe az évbe az egész DAC-közösség. Megérdemeltük ezt a győztes meccset a végén egy felhőtlen gólörömmel kísérve.
És van itt egy emberi történet.
Aki alázattal helyre szándékozik hozni, ami balul sikerült, az a Foci Istenétől megkapja a szép ajándékot.
Šatka jól érezné magát amúgy is a karácsonyfa előtt, de így boldogabb lesz, és a lelke is nyugodtabb lesz.
Ez nem csak egy győzelem volt, és nem csak egy szimpla gól. Aki csak egy picit is empatikus, az hallotta a nézők katartikus gólörömét, és látva Ľubo arcát a gól után, szerintem mindenki tudatosította, hogy ezzel a találattal Ľubo minden lelki és testi gátat szétb.szott, ami terhelte őt. Szép karácsonyunk lesz, és Ľubo lelke is nyugodt lesz.
Ilyen ereje van a focinak, a gólnak, talán nagyobb, mint egy pszichológusnak, vagy egy príma edzőnek.
Bizony, a DAC nemcsak egy klub és nemcsak a fociról szól.
Köszönöm minden kollégámnak, aki idén részt vett a Klikkout úgymond DAC-rovata tartalmának elkészítésében,
köszönöm ezt az évet az FC DAC 1904-nek, a szurkolóknak és az olvasóinknak, nézőinknek, akik erőt adtak nekünk a támogatásukkal.
Mi is kell mondani a végén? Ja, persze, igen, ezt ni: Hajrá DAC!!!
