Sokáig gondolkodtam azon, milyen címe legyen ennek a Nagy Tiborról szóló cikknek. Talán két hónapja jelent meg a gútai Forró Tibor Tibike című könyve, az én nevem is Tibor, és a rokonságom java része engem is Tibikézik, annak ellenére, hogy már negyvennyolc éves vagyok (jesszusom…), szóval, picit tartottam attól, hogy fura lesz ez a Tibikézés. Végül úgy döntöttem, mivel Tibor nem szereti, ha Tibikézik, én akkor is… Tibike engem, a MAX-os Ferenci Ildikót és a Klikkoutos Túry Nikit darabokra szedett, kicsontozott a kérdéseivel… és nem sajnált… 🙂
Szakadtam a nevetéstől, amikor a két hölgyet elkezdte saccolgatni, és kielemezte, kinek milyen a figurája, megfelelő-e a testsúlya, stb… Persze, én megkaptam a magamét.
– Főszerkesztő úr, Ön kövér! – döfött egyet Tibike.
– Tudom! Holnaptól fogyókúra! – kimondtam, de én sem hittem el…
Ez a találkozás egy snassz hétköznapi estén jött létre, pár héttel a nem mindennapi MAX RUN akció után, amit idén Nagy Tibikéért rendeztek.
Az írás megjelent a Klikkout 2018/12. számában.
A fiú édesanyja, Gyöngyi elmondta, mi minden megvalósításához lett óriási segítség az akció által gyűjtött pénzösszeg. Apropó, Ildikó ezen az estén átadott egy újabb adományt, tehát, aki szeretne adakozni, csak tessék, a futással nem fejeződött be a jótékonykodás Tibike számára.
Beszéltünk arról is, hogy Niki közbenjárásával, a Peter‘s Bar és a St. Patrik´s Pub felajánlásával kerül Tibike kezébe kedvence, a hamburger.
Na, de vissza a nagy dumához… Persze, az előző találkozásunkhoz híven, mi ketten folytattuk a szerdahelyi „morezást”, darabokra szedtük a város életét, a választásokat…
Hm… Illene a cikkbe beleilleszteni valami nagy gondolatot, üzenetet, vagy valami hasonló, témához illő eszmefuttatást… Nem nagyon fog menni, mert ez a találkozásunk… Próbálom így elmondani:
Úgy Niki, mint Ildikó, szinte már otthonosan érezték magukat, így nyilvánvaló lett számomra, hogy a futással nem lett vége a történetnek.
Az élet megy tovább, és Tibike Ildikó és Niki életének részese lett. Tulajdonképpen én is úgy mentem már Tibike szobájába, mint egy ismerős figura.
Egy este a sok közül, egy beszélgetés a sok közül…
Nem kiemelt esemény, hanem mindennapos, de annál értékesebb találkozás. Tibikének és az édesanyjának? Bizonyára. De mérhetetlenül értékes, főleg Ildikónak, Nikinek és nekem. És a továbbiakban is…
Tibike és Gyöngyi! Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok!
U.I. Vigyázzatok magatokra, more!
