The MNU Story – Németh Zoltán / MNU popup kiállítása az NFG-ben!

Németh Zoltán (1981) / MNU Salgótarján szürke és romos utcáiról indult, mint másodgenerációs graffitiművész. A kezdeti évek – egészen máig – végigkísérték munkásságát. Az alkalmazott grafika világába 2001-ben csöppent bele, amikor Budapestre költözött. Díszletépítéssel, látvány- és grafikai tervezéssel kezdett foglalkozni, ami határozott lökést adott számára ahhoz, hogy átlépve a graffiti korlátait egy igazán sokoldalú képzőművész váljon belőle anélkül, hogy gyökereit hátra hagyná.

Az interjú megjelent a Klikk Out 2018/12. számában.

Jellegzetes stílusának fejlődésével egyidejűleg munkái egyre nagyobb elismerést nyertek mind művész-, mind üzleti körökben. Ha egy szóval kellene jellemezni munkásságát, azt mondanánk: kiegyensúlyozottság. Ha kettővel: tökéletes kiegyensúlyozottság. MNU mindig megtalálja a módját, hogyan lehet az ügyfél/projekt igényeit tökéletes egyensúlyba hozni a saját kreatív önkifejezési igényével. Állítása szerint ennek oka, hogy minden inspiráció.

Legyen szó egy zenei fesztivál plakátjáról, képzőművészeti projektről vagy szabadkézi rajzról, mindenhol a kihívást látom. Nyitott vagyok különböző anyagokkal és technikákkal kísérletezni, mindig valami új FLOW-t hozok a házba!

Minek/kinek köszönheted, hogy elindultál ezen a pályán?

Középiskolai tanulmányaimat gépészmérnöki irányon kezdtem. Nem voltam kiemelkedő tanuló és folyamatos probléma volt, hogy tanítási idő alatt firkáltam – karikatúrákat, padrajzokat, kis képregényeket –, amit a tanáraim nagy része nem igazán tolerált…

A matematika, azon belül is a geometria, ill. mérnöki vonalon az ábrázoló geometria, szakrajz érdekeltek igazán. Gyakorlatilag a 2. évfolyam végére már elsajátítottam a 4 éves anyagot az érintett tárgyakból. Akkori osztályfőnököm, Nagy Éva azon kevés tanítók közé tartozott, akik nemcsak tolerálták a “firkálós problémát”, hanem tehetségnek vélték, amivel foglalkozni kell. Ő tanította a mechanikát, ill. ábrázoló geometriát, amelyek általában dupla vagy négy egymást követő órák voltak. Lehetővé tette számomra, hogy ezekre az órákra ne kelljen bejárnom, és helyette művészetet tanulhassak.

Orosz István tanár úr, salgótarjáni festőművész, grafikus világított rá először életemben, tizennyolc éves koromban a grafikában rejlő megoldások sokaságára a plakátművészettől a szobrászatig. Ő vezetett be ebbe a közegbe, a metódusok részleteibe, kötetlen rajzórák és beszélgetések formájában. “Pistabá” műterme volt a második otthonom abban az időben.

Kik voltak/vannak hatással a munkáidra?

Minden kreatív gondolkodó és alkotó ember, aki alázattal és kitartással közösséget, értéket kovácsol abból a tehetségből és technikai tudásból, melyet egyrészt a “YOisten” jóvoltából, másodrészt saját elhivatottságából birtokol. A régi klasszikusoktól a kortársakig, persze a leginspirálóbb a személyes kapcsolat, ill. a közös munka.

Mesélj kicsit a “graffitis” múltadról!

A Nógrád megyei Zagyvapálfalva településen nevelkedtem. A megyeszékhely (Salgótarján) nyüzsgő ipara dübörög, építészete mintaprojektnek számít országos szinten.
A kommunizmus után újra leosztott üzemek, gyárak még dolgoznak gőzerővel, abszolút “ideális” a helyzet. A külvárosi rész furcsa elegy, új építésű emeletes panelházak, garázssorok, a bányászipar által hátrahagyott régi épületek, családi házak töltik meg a medencét, melyet termőföldek vesznek körbe, kisebb nagyobb erdőkkel és dombokkal fűszerezve.

Nagyon különböző társadalmi rétegek, szociális helyzetüket tekintve szélsőséges helyzetben lévő etnikai csoportok élnek itt az ipar által eltartva, 10 négyzetkilométernyi területen. A bűnözést testközelből tapasztaltuk meg. Nem akarok “gettósztorikba” belemenni… Mindenkinek megvan a maga kis “gettója”.

Az első lépéseket (1996) Hrozik Laci (aka. SITTES) barátommal tettük meg. Fölösleges energiáinkat utcai képek létrehozására használtuk. Akkor még Neolux és Maestro festékekkel: pozitív visszajelzések, alkotás kontra bűnözés, elismerés, alkotó energia és kedv!

1999-ben személyesen találkozhattam a professzionális graffitivel. Egy iskolai feladat kapcsán bemutatkozó anyagot készítettem a salgótarjáni graffiti akkori jelenéről. Felvettem a kapcsolatot a KAOZZ crew (Onze, Deze, Leny) tagjaival, akik már akkor 450 négyzetméteres MURAL-t festettek az áll leesik stílóban! Az első meetinget rövid időn belül közös festések, együttgondolkodások követték. Rengeteget tanultam a csapat tagjainak stílusából, technikai tudásából, hozzáállásából, egységéből.

Milyen anyagokat használsz, milyen felületeken, témákon dolgozol mostanában?

A ceruza és a tinta, amiket napi szinten használok, a rajzolás elengedhetetlen alap, bármilyen képalkotási folyamatba is kezd az ember.

A táblaképeim témái, mintái és anyagai is bevált anyagok, eszközök és minták. Hiszek az anyagok és a rétegek erejében, az újrahasznosításban. Gyakran használom felületnek a reklámgyártásból megmaradt táblaanyagokat, kiselejtezett bútorelemeket, fotózáshoz kapott mintadarabokat, stb.

A festékek szintén nagyrészt megrendelések, ill. GraffJam-ek maradékai. Igyekszem a munkáim megvalósításának körülményeit a fenntarthatóság jegyében kialakítani.

Az utcát sem hagytam el teljesen :-), amikor csak lehetőségem nyílik, szívesen készítek MURAL-okat akár csapatban, akár egyedül.

Az alkotási folyamatban – amely ideális esetben egy életen át tart – korszakokról beszélhetünk. Nehéz elkülöníteni ezeket a korszakokat, mivel minden esetben hatással vannak egymásra vagy akár egymásra épülnek…

Hol láthatjuk legközelebb a munkáidat?

Hát az NFG-ben! 🙂 December 14-én várunk minden érdeklődőt szeretettel a megnyitóra. A TRIKK kreatív csapatának kezdeményezésére egy hétre galériának rendezzük be az NFG tereit. A megnyitón a kiállított anyagok mellett Dj EPRES és EZREMEK gondoskodnak a hiphopkultúra gyökereinek és atmoszférájának megidézéséről.

Peace MNU…

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább