Dr. Zacher Gábor neve bizonyára mindannyiunk számára ismerősen cseng. A toxikológia nagymesterét több ízben láthattuk már a televízió képernyőjén. Újabban személyesen is alkalmunk nyílhat találkozni vele, ha ellátogatunk egy-egy, a nagyközönség számára tartott előadására, melyeken szakmai tudását és tapasztalatait osztja meg közönségével. Ilyen okból a magyarországi szakember nemrégiben Dunaszerdahelyre látogatott, amikor is alkalmunk nyílt váltani vele néhány szót.
Napjainkban könnyedén használjuk a kifejezést: függőség. Mit jelent valójában a gyógyszertől való függőség?
Ez arról szól, hogy valami beépül az életünkbe, s annak részét képezi. Gyógyszerek szempontjából ez egyszerűen meghatározható: ha nem veszi be az illető a függőséget okozó szert, elvonási tünetei lesznek. Ideges, feszült lesz, felmegy a vérnyomása, vagyis rosszul érzi magát. Egy nyugtatófüggőségnél például, ha az illető beveszi a 3-4 milligramm adagját, észre sem vesszük rajta. Jól érzi magát, minden megy a maga kerékvágásában. Ennek oka, hogy kialakult szervezetében a tolerancia, vagyis a hozzászokás.
Az egyik leggyakrabban elterjedt függőséget okozó gyógyszer a hashajtó. Mi erre a magyarázat?
Annak ellenére, hogy természetes folyamata az emberi létnek, a székletproblémáinkról nem beszélünk. E dolgok rejtve maradnak. Ezzel a témával kapcsolatban a következő történetet szoktam elmesélni: Egy emberekkel telített mellszobor irodában, ahol az asztalok mögül csak a mellükig látszanak ki az emberek, egy fiatal, csinos hölgy kimegy a mosdóba.
Valljuk be őszintén, a székürítésünk hang- és szagingerekkel jár együtt.
Miután a hölgy elvégezte a dolgát, két másik kolléganője épp akkor tart befelé a mosdóba. Megérezve a szagokat, be se mennek, visszaülnek a számítógépjükhöz.
Miután az említett fiatal hölgyhöz eljutnak a róla szóló ezzel kapcsolatos pletykák, nagy valószínűséggel soha többé nem megy el elvégezni a dolgát a munkahelyén. Majd pénteken, amikor kilép az irodából, bemegy a gyógyszertárba és vesz magának hashajtót. Hét közben inkább kevés folyadékot fogyaszt, és alig eszik. Ezáltal beindul egy csomó patológiás folyamat. Az elején elég egy hashajtó, majd kettő kell, a végén már három. A Honvéd Kórházban a sürgősségi osztályon
napi rendszerességgel találkoztunk fiatal lányokkal, akik úgy jöttek, hogy fáj a hasuk. Sok esetben kiderült, egy hete nem volt székürítésük, s mechanikusan kell eltávolítani belőlük a székletrögöket.
Tehát ilyen módon könnyedén válhatunk a hashajtó függőjévé, s mindennek a legfőbb oka, hogy nem kommunikálunk róla.
Okozhat-e függőséget az antidepresszáns?
Téves nézet, hogy az antidepresszánsok függőséget okoznak. Bár nem ajánlott, akár egyik napról a másikra képesek vagyunk ezt letenni. Az altatóval és nyugtatóval ellentétben, az antidepresszáns később, körülbelül három hét folyamatos adagolás után fejti ki hatását. A gyógyszer elhagyásánál is ajánlott a szükséges adag hosszabb idő alatt történő fokozatos csökkentése.
Gyógyítható a függőség?
Absztinensek lehetünk, de nem gyógyulunk ki, mivel nyomot hagy bennünk. Az emléknyomok pedig nem törlődnek ki belőlünk. Örökre megmaradnak, ezért el kell ásnunk őket magunkban.
Egy egykori alkoholfüggőnek például elég egyetlen pohár ital, s máris visszaeshet.
Az alkohol- és a gyógyszerfüggőség veszélyes. Jobb orvoshoz fordulni vele, ugyanis könnyen baj lehet, ha ezekről a szerekről otthon, egyedül akarunk leszokni.
Hogyan véleményezné a mai méregtelenítő kúrákat?
A méregtelenítés szót rosszul használjuk. Az a méregtelenítés, ha például behoznak a kórházba egy beteget, aki fagyállót ivott, csinálunk neki egy vesepótló kezelést, amely kihozza belőle a károsító anyagot. Ugyanakkor
nem méregtelenítés az, amikor méregdrága termékeket megveszünk, majd megiszunk, mondván kitisztítja a beleinket, a szervezetünket. Ez puszta félrevezetés.
Mennyire gyakori napjainkban a drogtúladagolás?
Hétvégenként körülbelül háromszázezren használnak Magyarországon kábítószert, s kevesebben, mint kétszázan kerülnek kórházba.
A kábítószerről, mint fétistárgyról lehetne itt beszélni.
Nem tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel, nem tudjuk, hogyan kommunikáljunk róla. Szerintem jól lehet erről beszélni a gyerekekkel, csak nem fenyegetni és elrettenteni kell őket.
Hiszen ennek semmi értelme. Közös nevezőt kell találni a kölykökkel. Egész kicsi korban el kell kezdeni beszélni velük erről, a maguk nyelvezetén. A gyerek nem hülye, megérti, ha megfelelően mondjuk el, miről van szó.
Igaz-e, hogy orvosellenesek vagyunk?
Persze! Inkább nézünk utána valaminek az interneten, vagy megyünk át a szomszédhoz, aki három évig egy orvosi rendelőben takarított, hiszen ő mindent tud, gondoljuk.
És hát, doktor google is megoldást ad, s már a gyógyszer is beszerezhető a feketepiacon. Ez azonban nem jó hozzáállás.
Az, hogy bedobom a chatszobába a tüneteimet, nem egyenlő azzal, hogy megvizsgál egy orvos. Úgy vélem, ezen sokkal jobb orvosi kommunikációval lehetne változtatni. Ma egy betegre a háziorvosnál körülbelül öt perc jut. Ennyi idő alatt nem tudja a beteg elmondani, mik a panaszai. 25 perc alatt az orvos már alkalmazhatna egy alap pszichoterápiát, ami által sokkal több információhoz jutna. Erre azonban nincs lehetőség.
