Fotó: Ugróczky István
Legyen ezen a fehér decemberi vasárnapon a legjobb délutáni program a Vikkendhouse 62. epizódjának felfedezése. Főszereplőnk hosszú idő után ezúttal egy hölgy. Egy nem mindennapi mix és egy érdekes zenetörténet kalauzol minket Katona Réka lelki és zenei világába.
Ha a nagymegyeri kultúréletre gondolok, az első, aki az eszembe jut, Katona Réka és csapata. A Snitt névre keresztelt filmszínházuk csak úgy vonzza az érdeklődőket a valaha apácazárdaként működő nagymegyeri épületbe. Réka ezek mellett fotós, a Méziphoto oldal működtetője és valami iszonyatosan elvetemült zenerajongó, koncertek, fesztiválok állandó résztvevője.
Lássuk, honnan a zeneszeretet, melyek az abszolút kedvencek és hogy hangzik a mix, melyet Réka állított össze nekünk!
Ismerjük meg Rékát:
Katona Réka vagyok, de sokan csak Méziként ismernek. Nagymegyeren élek, de megfordultam már Győrben, Budapesten, Miamiban, Ekecsen és Izsapon is. 7 éve fotózom, 25 éve halok a zenéért.
Amióta ismerlek, tudom, hogy egy vagy a zenével. Milyen ez a kapcsolat?
Már anyukám pocakjában Michael Jackson koncertjén moonwalkoztam, apukám zenész és egy rockkocsma szomszédságában nőttem fel. Esélyt sem adtak arra, hogy a zene ne játsszon fontos szerepet az életemben. Kb. 10 évesen lettem „rokker”, Guns N’ Rosest, Metallicát, Velvet Revolvert, Tankcsapdát, Fürgerókalábakat hallgattam. A jó kis kultúrházas és focipályás koncertek után jött az első fesztivál, a Rómeó Vérzik Tábor, ahova anyukám úgy engedett el, hogy azt hitte, egy gyerektáborba megyek. Bocsi, anyu, nemittam. Ezután nem volt megállás, ha tudtam, minden hétvégén jártam „rokkoncertre”, nyáron fesztiválokra. Az ismerőseim, barátaim 87 százalékával itt hozott össze a sors. Mindig mosolyogva és picit fájó szívvel gondolok vissza erre az időszakra. Mára egyes helyzetekben muszáj konszolidálódnom, de egy egész napos esküvőfotózás után hazafelé maxon szól a Prosecturától az Ádzseszkó.
A kezdetektől a mai napig milyen stílusokon haladtál át?
A kommersz rock után jött a klasszikus rock, blues, később a metál, közben a reggae. Amiket rongyosra hallgattam: Jimi Hendrix, Joe Cocker, Cream, Led Zeppelin, Muddy Waters, Pennywise, Cypress Hill, Slipknot, Limp Bizkit, Sex Pistols, Behemoth, Gallows, Paolo Baldini, Selah Sue, Matisyahu.
Melyek voltak azok a koncertek, amelyekre szívesen emlékszel vissza?
Az összes fesztivál emlékezetes volt, a nagyok, mint pl. a Novarock, a Rockmaraton, a Volt, a Sziget fellépői, a kisebb fesztiválok, a Rockfeszt, a Motoros, a Veréb pedig a rengeteg élmény és a megkötött barátságok miatt. A koncertek amiket kiemelnék: Heaven Shall Burn, Metallica, Nneka, Sepultura, Besh o droM, Sex Pistols, Márió (a harmonikás).
Kik a kedvenc előadóid?
Minden szituációhoz van kedvencem:
bulira készülődéshez: Steel Panther, Dreeko, Die Antwoord,
képretusálás, chill: Alt-J,
örömködés: Parno Graszt,
ha nagyon mérges vagyok akkor a Burzumtól ordít a War.
Mi alapján válogattad össze a zenéket a mai mixhez?
Próbáltam harmonikus összeállítást csinálni, de rájöttem, hogy ez nekem nem megy, a legkevésbé sem harmonizál az a zenei egyveleg, amit a mindennapok során felfalok. Így inkább összeszedtem azokat a dalokat, amik a legerősebb érzéseket váltják ki belőlem.
Üzenet a mixhez:
Táncolj, mosolyogj, ordíts, sírj! Jó étvágyat!
A mix:
Tracklist:
1. Wichita – Mrs. Magoo
2. Bohemian Betyars vs. Chip Chip Chokas – 200 BPM
3. Zaz – Je veux (Live)
4. Gary Clark Jr. – Bright Lights
5. Larkin Poe – Preachin’ blues
6. Téveszme – A vész-szelídítő (Kövek III.)
7. Stromae – quand c’est?
8. Neil Young – Old man