A nyolcvanas évektől kezdődően, mikor is Bruce Bethke novellájának köszönhetően felütötte a fejét a cyberpunk mozgalom és irányzat, bennünket, embereket valami égető módon foglalkoztat egy technika uralta gépies világ gondolata, amely felé egyébként a jelenlegi viszonyokat figyelembe véve megállíthatatlanul robogunk.
Hogy egy cseppet tisztábban lássuk a fogalmakat, fejtsük ki azokat bővebben. A cyber a gépiesedést jelenti mind a világ, mind az egyén életében, a punk pedig jelen esetben, sőt semmilyen esetben sem a színes hajú, bakancsos fiatalokat jelenti, hanem azt
a lázadást, ami szembemegy az addigi elvárásokkal és normákkal.
Ha most egy világban a technika jelenléte, sőt egyeduralma a mindennapos, akkor a punk éppen ezeknek fog a nyakára lépni egy kicsit. A műfajban tevékenykedő szerzők hősei általában épp ezért e világ kívülállói lesznek, így rajtuk keresztül a művész sikeresen mutathat rá a mi gépiesedő világunk hibáira. Mert valljuk be, szorongani azért, mert egy néhány száz eurós kütyü, amivel az adott pillanatban lehet, hogy semmit nem csinálnánk, nincs a megszokott helyén, elég abszurd.
Kényelmetlenül érezni magunkat azért, mert épp nem kompatibilis az okosházunk klímaberendezésével, ezért három fokkal kényelmetlenebb lakásba érünk haza, furcsa.
Írom ezt én egy laptop előtt ülve, mobillal a zsebemben, olyan olvasóknak, akik valószínűleg szintén hasonló platformokon olvassák most ezeket a sorokat.
Élni sem tudunk már a technika nélkül, és noha ez számos előnnyel jár, hátránnyal is el van látva bőven. Egyetemistaként nemrég egy iskolában jártam szakmai gyakorlaton, ahol a tanárokkal beszélgetve kiderült,
a legnagyobb problémát a tanórákon még mindig a mobiltelefonok jelentik.
Nyilván álszentségnek helye nincs, én is telefonhoz ragadva élek kicsit, de sok diáknak olyan szinten természetessé vált már az internet és a telefon használata, hogy egyszerűen nem értik magát a felszólítást sem, miszerint tilos. Kb. mintha a légzésről szeretnénk leszoktatni őket. Tanárfüggő, ki hogyan oldja az adott problémát, de arra még senki nem jött rá, hogy lehetne mindezt az oktatás javára fordítani.
A technika egyre fejlettebb, már robot gyárt robotot, és itt jön a jövő kutatók egyik kedvenc kérdése, mi lesz akkor, ha a technika, de főként a mesterséges intelligencia meghaladja az embert?
Nyilván most mindenkinek pörög a fejében a Terminátor, az Én, a robot meg a Mátrix, meg az egyéb kultikus nyalánkságok, de szerintem a jövő nem ennyire kegyetlen.
Igen, valószínűleg a technika meg fogja haladni az embert, de a technika egyszerűen tovább lép rajtunk. Túllép az emberen, és már semmi dolga nem lesz vele. Az ember úgymond megteremti a saját evolúciójának a lépcsőfokát. Ez az új intelligens rendszer már képes lesz tervezni, gondolkodni, tanulni és az empátiára is. Honnan fogjuk akkor tudni, meddig tart az ember és meddig a gép?
Folytatása következik…