Csukd be a szemed. Képzeld el, hogy harcos vagy, aki megfeszült izmokkal, lélegzetét visszafojtva áll a tűzvonalon. Te vagy a zsákmányállatát kémlelő oroszlán, akit ugrás előtt még utoljára átjár a félelem szaga.
Miközben farkasszemet nézel az ellenséggel, a szíved egyre gyorsabban ver. A lándzsádon (melynek markolata már véresre sértette a tenyeredet) és a nyers erődön kívül semmid sincs, amire számíthatsz. Nincs idő taktikázni, amikor az életed a tét. Az idő kitágul, az utolsó másodpercek lelassulnak, majd egy zsigerig hatoló csatakiáltás után nekirontasz az ellenségnek. Dühöd a pajzsod, az üvöltésedbe beleremeg a föld, nem látsz, nem hallasz, de nem futamodhatsz meg. Közelharcot vívsz, test a test ellen, a hús szaga emlékeztet arra, hogy egy pillanat erejéig sem tétovázhatsz. Mikor elhalkul a mező, visszanézel, és lekaszabolt testeket látsz halmokban. Nagy levegő, túlélted. A harctól elgyengülten, méltóságodat megőrizve indulsz haza a poros úton. Amerre nézel, félelmet és tiszteletet látsz az emberek szemében: kemény harcos vagy, a megmentő. Megállsz az ismerős ház előtt, kinyitod az ajtót. Ott vár a nőd, akinek szeméből lángot szór a szenvedély. Nem kell semmit magyaráznod, ösztönösen átöleled, a harcost átjárja a nő feltétetlen szerelme. Hazaértél.
Ilyen a férfi virtus.
Most csukd be újra. Képzeld el, hogy te vagy a Hold, az éjszaka bolygója. Fentről világítod meg a földet, az égbolt az otthonod. Melegséget és fényt árasztasz. A termékenység forrása vagy, a világegyetemet mozgató kozmikus erő. Belőled indulnak a visszatérő és ismétlődő természeti folyamatok, ciklikus változásaiddal és átalakulásaiddal a női princípiumot hordozod magadban. Másként szólítod a természetet újholdkor és teliholdkor, identitásod magában hordozza a kettősséget. Lenézel a földre és megakad a szemed egy vándoron. Egymagában vándorol, hosszú út van mögötte, látod, hogy fáradt és épp a te fényed melegére vágyakozik. Eltévedt, és te utat mutatsz neki. Bizalommal néz rád, és te bizalommal felelsz. Hálával és újult erővel vándorol tovább az úton, ahol a te melegséged és fényed kíséri. Te vagy a biztos pont az éjszakájában.
Ez a világ női oldala.
Miután újra kinyitottad a szemed, éld meg a saját szereped, és értsd meg a másikét.
(A cikket Kádár Szilvia Kinez Estje inspirálta)
