Szerző: Ilyés Alex
Újból népszerű téma most a vadnyugat, főleg a videojátékosok körében, akik már majdnem egy hónapja élvezhetik a Red Dead Redemption 2 játékmenetét, azonban egy film is belovagolt a rivaldafénybe. Mint derült égből villámcsapás, a Coen-testvérek újabb westernfilmmel rukkoltak elő, nyolc évvel a híres True Grit – A félszemű feldolgozásuk után, a Netflix közreműködésével. Huszonöt évnyi, korábban ki nem adott rövid történetüket és filmötletüket gyúrták egybe egyetlen antológia-ciklusba, az amerikai vadnyugat által keretezve. Kritikánkból kiderül, miként sikerült a sokféle ötletből egyetlen filmet összelasszózni.
A The Ballad of Buster Scruggs egy antológia, amely hat különböző szegmensen keresztül mutatja be a vadnyugati életet vagy legalábbis annak mítoszát. Az első történetben fel is tűnik a címszereplő Buster Scruggs (Tim Blake Nelson), aki egy dalos, jókedvű cowboy és énekelve, játszadozva utazik városról-városra. A továbbiakban egy bandita (James Franco) kísérel meg kirabolni egy elhagyatott bankot; egy utazó előadó (Liam Neeson) próbál pénzt találni végtag nélküli társával; egy aranyásó (Tom Waits) keresi áhított aranyát; valamint egy telepes-kolóniát és egy maréknyi szekéren utazót is követhetünk útjukon. A történetek teljesen függetlenek egymástól, akár egy novella-gyűjteményként is értelmezhetőek, amire rá is játszik a film, hiszen keretként minden kis epizód előtt és után egy vaskos könyvet láthatunk, lapjain az aktuális felvonás címével, egy rajzzal és egy idézettel belőle.
A Coen-fivérek már korábban is megmutatták, hogy értenek a western történetekhez, ezúttal azonban teljes időutazást élhetünk meg a film által, ugyanis nemcsak témájában, de előadásmódjában is lemímelték a 40-es évek western-hagyományait. A korai westernnek a revizionista és olasz irányzatok előtt még kevésbé moralizáltak vagy merültek el a hős pszichéjében, történeteik egyértelmű hősöket és gonosztevőket jelöltek meg, akik nem belső rágódásaikkal, hanem a külső veszéllyel voltak elfoglalva. Leggyakoribb főszereplőik különböző toposzokból kerültek elő, így például a magányosan ténfergő lovászfiú, aki összhangban a természettel, a civilizáción kívül esetteken igyekezett segíteni (lásd: Shane, John Wayne-filmek); vagy a törvényt képviselő sheriff, aki az igazság földi helytartójaként szolgált erkölcsi iránytűnek (lásd: Délidő). A rövid történetek nem moralizálnak, hanem egyszerű, már-már bagatell szituációkon keresztül mutatják be a korai western-eposzokból elképzelt életet, a tradicionális figurákkal és olyan alakokkal, akik legtöbbször a háttérben maradtak e művekben.
…
A cikk folytatása elolvasható az f21.hu oldalán.
