Sokan tragédiaként, személyes katasztrófaként élnek olyan időszakot az életükben, amikor változás következik be. Mindenképp fejben kell értékelni a dolgokat, ugyanis a helyzetet fel lehet fogni akár negatívan, akár pozitívan…
Mit fognak mondani az emberek? Mi lesz most, mit fognak szólni a vendégeink? Ezek a kérdések fordultak meg az én fejemben is, ám nem vezetnek sehova, csak tragikus, negatív felfogáshoz! Az élet nem tragédia, annak ellenére, hogy általában mindig gurít valamiféle akadályt a lábad elé, amelyben eleshetsz.
Nem szégyen elesni! Szégyen elesni és nem felállni! Ha nem a lábaidra, akkor a kezeidre, ha azokra sem, akkor csúszva-mászva! DE! Mindig előre!
A változást nem mindig lehet könnyen elfogadni! De ha valami változtatást igényel, akkor határozottan lépnünk és cselekednünk kell! Így a döntésem afelé hajlott, hogy a Betyártanyát ebben a formában be kell zárnom, és új helyszín után kell néznem! Egy ilyen döntést meghozni sokkal nehezebb, mint azt, mikor az étterem megnyitása mellett döntöttem…
Sosem akartam olyan munkát végezni, amely 16 órát igényel a napjaimból, és csak azt venném észre, hogy eltelik tíz-tizenöt év, és már az életem őszén járok. Gyermekeim úgy felnőnének, hogy szinte csak aludni látnám őket. Kedvesemmel csak estére találkoznánk, szüleim, akik már nem a legfiatalabbak, még hazavárnak! És kedves barátaim, ezt az időt nem lehet pénzben megfizetni!
Gazdag az, aki szól az anyjához, és ő válaszol!
Ki kártyázhat az édesapjával egy üveg bor mellett, és az öreg snapszerban „csomót” varr a nyakába. 🙂 Kinek a gyermekei ricsajal töltik be a házat, és kit kedvese ragyogó szemmel és ölelve vár haza. Úgy érzem, nagyon gazdag ember vagyok, mert mindezt, akármennyi pénzem is lenne, sosem tudnám megvásárolni! Na kérem szépen! Ez a pozitív oldala… 🙂
Hogy hol és mikorra készül el az új helyszín, a jövő titka… De dolgozom a megoldáson, és főleg azon, hogy olyan csapattal tegyem meg mindezt, amely méltóképpen, hozzáértően, szakszerűen átlátja a Betyártanya hangulatát, és érzi az ízvilágát, szívritmusát. Mindenesetre a Betyártanya bizonyos rendezvényeken jelen lesz, mint eddig is, ám az is biztos, hogy hallotok még felőlünk… 🙂
A cikkem végére egy számomra csodás gondolat Hamvas Bélától…
„Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul, és enged, és befogad, és felad, és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.”
Nagyon szépen köszönjük a kedves vendégeinknek, hogy megtiszteltek bennünket látogatásukkal, és mindanyiuknak békés karácsonyt kívánunk!
