Túl vagyunk a téli napfordulón. Ez ama fordulása a Napnak, mellyel egyre hosszabb távon tesz szemmel láthatóvá bennünket. Köszi neki!
Még dechuszonnégy előtt, december 21-én dönt úgy és mondja azt, hogy mostantól egy kicsit korábban kelek és kicsivel később nyugszom. Ez pedig jó. Főleg nekünk, sima bőrűeknek, akik főleg nappali vadászók és gyűjtögetők vagyunk, nem pedig éjszakai betakarítók, sem hajnali dögevők.
Bámulatos a téli nyugalom, az egynemű hideg élettér, a kinti növényzet fagyos sokasága. A részévé válni, elcsendesedni benne maga a tökéletesség, a feloldódás és az átlényegülés. Évről évre új történelem íródik a hóba, vésődik bele a makacs jégfalba. Újraírja magát a természet és egyúttal minket is.
Télen a természet az úr. Az Úr és a Parancsoló. Hiába építünk finom meleg és kényelmes kuckókat, ahol kedvünkre kényeztethetjük magunkat, a biztosból kilépve átveszi a hatalmat a fagyos lég, a párás, arcpirító hideg. Letöri büszke szarvunkat, nem érdekli a puha testünk, az elkényelmesedett végtagjaink. Szavak nélkül edz, láthatatlanul mozgat meg, észrevétlenül ösztönöz. Azt súgja a fülünkbe sejtelmesen, de büszkén:
Haladj, különben megfagysz! Indulj el, vagy örökre itt maradsz!
Az ember egy arrogáns lény. Már-már reménytelenül. Te is, én is. Kár tagadni. Arrogánsan viseltetünk minden kinti iránt. Kinek akarod Te megmondani, hogy merre induljon? Kinek akarsz Te parancsolni? Kérdezzük felháborodva minden álmos, nyirkos reggelen. Az egész világ az ellenségünk. De miért is?
Mert nekünk, embereknek, akkor is igazodnunk kell! Ezt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor minden jó és minden finom.
Aki nem ismeri el, hogy kint a Természet az úr, azzal szemben bármilyen emberi tett reménytelen kísérlet csupán. Nevezhetjük Égnek, Istennek, Sorsnak, akárhogy. Egy a lényeg: nem én vagyok. Nem az ember az úr.
Ha alázat nélkül sétálunk ki a télbe, az olyan, mintha fejjel a falnak szaladnánk. Alázat nélkül csak beleütközünk a fagyos jégfalba, majd csodálkozunk, amikor az arcunk vörösre izzik a nagy hidegben. Igen, kell a sapka, kell a sál, kell, hogy alkalmazkodjunk. Megalázkodjunk, behódoljunk, hogy tegyünk a megfagyás ellen. Kell, hogy elfogadjuk, hogy kint most hideg van. Hogy fagy van és jég. Hófödte hegycsúcsok és zúzmarás hajnalok.
Elfogadni és csak aztán kisétálni.
