Öt forduló maradt hátra a Fortuna Liga 2017/2018-as idényének rájátszásból. A felsőház kényelme érmes, de egyben vérmes célokat tűzött ki élénk. Karnyújtásra került tőlünk Európa, majd a 2018-as esztendő valóban történelmet írt a dunaszerdahelyi labdarúgásban. Megannyi cimborám és jómagam szülővárosának csapata, hol szeretteim élnek, s hol örök nyugovóra tért jóapám.
Az előző részben leírtam, hogy ezúttal csak Radnóti versének idézeteit emelem ki macskakörmökkel. A szófordulataimat, valamint a sorok közt megbújó gondolatokat az olvasó képzeletére bízom. Hisz’ nem tudhatom, például egy nagykanizsai vagy egy délvidéki barátomnak mit jelent a DAC, vagy annak „mit rejt e térkép?” Pár év alatt Dunaszerdahely labdarúgó nagyhatalom lett a Kárpát-medencében. Nekem meg 5 perc a pálya!
On tour Zsolna, matricák a zsebekben. Megérte útra kelni a 420 fős sárga-kék szurkolói seregnek!
Ha csak leírom, győztünk 3:2-re, az semmit sem ad vissza a meccs fílingjéből. Aki ott volt, az emlékezik a fordulatokban gazdag összecsapásra, ahol kétszer is két góllal vezettünk, majd a végén kishíján elúszott a három pont is. Bizony a lefújás utáni örömmámor sejttette igazán a felszabaduló emóciókat. Egy ilyen győzelem után az ember úgy van vele, hogy maradni nem lehet, hazamenni meg nem akar. Pláne, ha az úton összefut a csapat autóbuszával… Ezután három vereség következett. Három hidegzuhany, már-már horrorba illő forgatókönyvvel.
Amikor a szurkolóink elindultak az okmányirodákba kiváltani az útleveleket, pont akkor jött egy rossz széria.
Odahaza fogadtuk a Trencsént, és gyakorlatilag bebiztosíthattuk volna magunknak az Európa-ligát, ám az áhított győzelem helyett belefutottunk egy csúnya vereségbe – 0:3. Persze, semmi sem volt veszve, és a csapat küzdeni akarását méltóképpen díjazta a nagyérdemű. Egyszerűen fogalmazva: itt semmi sem jött össze, amott meg a kapanyél is elsült… A következő fordulóban, Nagyszombatban már sok közünk nem volt a mérkőzéshez. Kitalált büntető a hazaiak javára, két piros lap nálunk! A Spartakkal megnyerették a bajnokságot, ami pont ellenünk durrant a legnagyobbat nekik. Ha már május, akkor majális, az 520 DAC-drukker kézjegye ottmaradt a védőhálón, magyar nemzeti színű szalagok formájában… Dunaszerdahelyen teltházat teremtett a Slovan elleni rangadó, a második hely volt a tét és az európai lét. Úgy is mondhatnám, ez volt a harmadik meccslabdánk, ami elúszott – 0:1. Nem maradt más hátra, mint a ráadás. Az utolsó forduló következett…
„Ha nem lesz Európa-liga, a Dunába ugrunk” – nyilatkozta Marco Rossi.
A három vereség ellenére sorsunk még mindig a saját kezünkben volt. Ha győzünk, miénk a harmadik hely és az EL. Döntetlen esetén… na, de ezt hagyjuk. Hamar elfogytak elővételben a jegyek, és csak sejteni lehetett, hogy lesznek a hazai szektorban is DAC-drukkerek Rózsahegyen. A zsigereinkben érződött, mekkora lehetőség kapujában állunk. Ennyi elpazarolt év után valóra válhat a sok kárba veszett ígéret. Aznap délután a liptói hegyek gyűrűjében nagy diadalnak voltunk tanúi. Óriási fölénnyel 4:0-ra leléptük a rózsahegyi csapatot, ami 25 év után megnyitotta az utunkat a nemzetközi vizekre. Aznap az éjjel sem ért véget, a varázslat egészen reggelig tartott. Az eltelt negyedszázad után, vajon kinek mit jelentett ez a siker? Vajon…
Negyedszázad után újra bronzérmes és európai kupaszereplő a DAC!
Hamar kiderült, hogy az első körben a grúz Dinamo Tbiliszi lesz az ellenfelünk az Európa-ligában, és kezdetét vette a nyári felkészülés. Barátságos mérkőzésen, egetverő hangulatban győztük le a Fradit a MOL Arénában. Ajtóinkon már ott kopogtatott a 2018/2019-es idény őszi fele. A folytatásban majd kinyitjuk, és beengedjük rajta annak emlékeit. De ha találsz egy lányt, aki ugyanúgy szereti a focit, mint te, akkor kérd meg a kezét és vedd feleségül! Ez is 2018…
(Roberto)